Németh László: A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849 - Zalai gyűjtemény 52. (Zalaegerszeg, 2002)
A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849
védeni szokta, akkor mi is el nem múlathatjuk, hogy a tekéntetes karok és rendek igazságos színe előtt föl ne fedezzük azon esetet, mely velünk Nagykanizsán a városi elöljáróság által történt, s véghezvitetett. Mely esetet nem azért vagyunk kéntelenek fölfödözni, mivel mi kereskedők azáltal tetemessen károsíttatunk és a kereskedés hát- ráltatik, hanem és legfőképpen azért, mivel a tekintetes vármegye kegyes rendeléseit megvetve s letapodva azáltal szemlélljük. Ugyanis az ezen egész vármegye körében foganatos lett, a tekintetes nemes vármegyének azon kegyes végzése, mely a helypénzek eránt hozattatott, egyedül tapasztalásunk szerént Kanisán nem, mert a múlt gyertyaszentelői vásárhoz öszvehivattattunk a városházához és azon céduláinkat, mellyek mellett már rég s több 10 éveket meghalladott idő ólta sátorállásainkat tartóttuk, tőlünk elszedetvén elrepegettettek s helyettek az ide ./. alázárt forma szerént oly újak adattak, mellyekben megegyezésünk ellenére 30 krajcár egy ollyan sátortól, mely tűi az 1835. esztendei Szent András havának 12:2154 szám alatt hozott közgyűlési végzésnél fogva 12 krajcárt fizettetni rendeltetett, 30 krajcár vétetik még akkor is, ha kö- zülönk bármellyek is meg nem jelenik, avagy ha a vásárok közül valamellyik ünnepünkön esik is. Továbbá ezzel sem elégedvén meg, minden illyen céduláért különös- sen 7 forint 30 krajcárok és egy forint ezenkívül vétetett meg, mellyet ki megfizetni nem akar, sátorállása elvétetik és másnak, aki megfizeti, adatik. És ezen bánásmód minden harmadik esztendőben megújíttandónak céloztatik, mely móddal nemcsak törvénytelenül 30 krajcárokba, hanem forintba is kerül minden vásárkor csekély 4 garasos helyünk. Ez tekintetes nemes vármegye nemcsak megvetése a közvégzésnek, hanem csalást is foglal magába, mert az mondatik, minden illyes kanisai részes kiírásban, hogy mi helyért könyörögtünk és a 30 krajcárokat önként ajánlottuk. Ez tisztelettel legyen mondva valóságos hazugság, mert amidőn a régi kimutatott helyünket ugyan a régi és nem taxáit cédulák erőssége mellett bírtuk, a helykérésre és a tekintetes nemes vármegyei rendelkezést meghalladó helypénz ajánlásra szükségünk nem volt, aminthogy sem nem kértük, sem nem ajánlottuk. Miután tehát az 1832/6. esztendei 8. törvénycikkely 3. §. 1. szakasza ellenére tétettek neveinkre ez illyes törvénytelen szerződések, azoknak megsemmisíttéséért és a tekintetes nemes vármegye hasznos és a kereskedést nem hátráló rendelésének szentül leendő megtartásáért még any- nyibul is esedezünk, mivel a tanácshoz is pünkösdi vásárkor instantiával folyamodtunk, elutasítottak, hogy menjünk hová akarunk, instantiánkat pedig vissza nem adták. Továbbá mivel ezen ./. alatti kiadás is azon utasíttás szerént készéttetett, mely a fellebbi szám alatt eleibek szabatott, hogy tudniillik minden tanácsos aláírt volna, ez szinte a szabálozat megsértése lévén. A legméllyebb alázatossággal könyörgünk annak okáért a tekintetes nemes vármegyének, hogy az illyes kiszökésektül azért kanisai város elöljáróit eltiltatni, és az elejbek szabott rendnek megtartására, úgy arra is, hogy a tekintetes nemes vármegye által megállapított célerányos helypénz megfizetése mellett, régi szokott helyeinket megtarthassuk, aminthogy minden városban megtartani 125
