Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában I. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye három járásában - Zalai gyűjtemény 51. (Zalaegerszeg, 2001)

Paraszti vallomások - Tapolcai járás

posonyi mérő alá való, és hat szekérre való szénatermő rét, de azokon csak néha és csak némellikén lehett, ha az üdő szolgál, sarjút csinálnyi.

VI. Minden egészhelles jobbágy maga ereivel, úgymint négy ökrével, szekerével esztendőnként 52 napot, avagy ahelett 104 napot gyalog vagy kézi munkával szolgált, ha mindazonáltal az robotra csak két vonyós marhával ment valamellik, annak azon munkája csak gyalog robotban számláltatott. Az robotra való menés és viszajövés accepetáltatott.

VII. Se mezzei, se hegybéli terméssekbűl mind ekkoráig kilencedet nem adtak, hanem csupáncsak tizedet. A tekintetes uraság földesúri jussának recognitiójára mindazonáltal az 1727-dik esztendőbéli contractus szerint boraikból az tizeden kívül numero 3 akó asztali bort is adnyi tartosztak. De azútátúl fogva is, miúlta tudnyillik az urbárium effectusba ment, azon földesúri jusnak megismeréssére numerol2 zsupp szőlőt, és mindenféle gyümölcsbűi valamit az uraságnak adnyi kötelessek. Ami az többi adózást illeti, az heless gazdák esztendőnként min- denik egy lúddal, két csirkével és 10 tojással az tekintetes uraság konyhájára tartózták és most is kötelessek.

VIII. Semmi puszta helek ezen helységben nem találtatnak.

IX. Az heless gazdák mind örököss jobbágyi kötelesség alatt vannak.

1767. december 4. (Megerősítve 1768. március 14.)

Nagy Gergői X Dénis Ferencz X Szalai István X

Petze János X Kovács Pál X Szabó Mihál X

Német János X

Előttem: Grindl Ferenc táblabíró s. k., Flompasz József esküdt s. k. és Domokos Sámuel esküdt s. k.

227. LOVAS III.

I. Míglen őfelségének kegyelmes rendelésébűl az urbárium ezen nemes vármegyébe be nem hozattatott, ezen helységnek urbáriuma nem volt a mi emlékezetünkbe, noha arrúl előbbeni vallyásokban hites embereinknek emlékezet vagyon.

II. Nékünk nemes veszprémi káptolan embereinek sem urbáriumunk, sem írásbéli contractusunk az urbáriumnak bejövetele előtt nem lévén, szolgálotunknak azon időben bizonyos rendes száma nem volt, hanem valamikor parancsoltattunk csak köllött mind gyalog, mind marhával szolgálnunk. Ezen bizontalan számú szolgálóinak kezdetére nem emlékezünk. Ezenkívül ki-ki karácsonfát egy szekérrel vinni, még is egy ludat, két csirkét, 10 tojást, 1 icce vajat adni, közönségessen pedig asztali bort három akótt, ártán árát 5 forintott adni kötelesztetett.

369