Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában I. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye három járásában - Zalai gyűjtemény 51. (Zalaegerszeg, 2001)

Paraszti vallomások - Tapolcai járás

Fogyatko^ásai pedig helységünknek e^ek:

1. Ezen helységben földesurainktúl semminémő kaszálónk nincsen.

2. Mindennémő szarvas- és másféle marháinktól, mivel pascuum határunkban nincsen, máshová kölettik a legelísért fűbért füzetnünk.

3. Tűzre való fánk is határunkban szűkön vagyon, épületre való pedig éppen semmi sincs.

V. Egészhelyes gazda közöttünk nem lévén, szántóföldünk is csekélység vagyon, akinek vagyon is valami, kiben 5 posonyi, kiben két posonyi, kiben pedig egy posonyi mérő szokott bélemenni. Rétünk pedig igen csekélség, sarjút nem is kaszálhatunk. Szántóföldeinket, mellyek Mezőmáli, Szőlőkúti és Rétszéli dűlőkben helyesztetnek, minthogy jó tiszta gabonát megteremnek, legjobbaknak tar- tyuk lenni. Zsid dómjait, Sásdit, Pállkútait, Pelengérit, Malomi mezőit, Kertre dűlőit középsorsúaknak, Kiskútit, Tobányit és Két út közit pedig, mivel rosot soványot, hanem tavaszit jót teremnek, alábvalóknak, állétyuk utolsó sorbelieknek lenni, és ezeket állandóssan is bírjuk.

VI. Mivel mi robotosok nem vagyunk, semmit nem felelhetünk.

VII. Minthogy mi csak árendát füzetünk készpénzül, amint többször vagyon említve, akik közöttünk valami szántóföldet bírnak is, sem 9-ed, sem más adózás fejében semmit nem adunk, hanem azon árendában bírjuk a földeket is.

VIII. Semmi puszta hely nincsen.

IX. Szabadmenetelűek vagyunk.

1780. május 31.

Budai JóseffX Horvát Jóseff X Újvári Ferencz X

Német Ferencz X Bognár István X

Előttem: Hompasz József alszolgabíró s. k.

225. LOVAS

I. Urbárium nem volt, s nincs is.

II. Megszállásunk üdéjében adatott kinek-kinek contractus, de közönséges contrac- tusunk nem volt, hanem szokásbúi ki-ki négy forint árendát fizettünk esztendőnként ab anno 1742.

III. Már föllebb is megmondottuk, hogy négy forintot füzettünk esztendőnként és csak Petőtz Imre tisztartó uram vette az árendánkat négy forintra, előbb egy- egy forintot fizettünk.

367