Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában I. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye három járásában - Zalai gyűjtemény 51. (Zalaegerszeg, 2001)

Paraszti vallomások - Tapolcai járás

tást itten az földnek erőssége és kövessége miatt általlyában négy marhával teszik.

VII. Kilencedet, minekelőtte az urbárium be nem jött nem hallyottuk, hogy ezen a tájon valaki adott volna, hanem csak tized volt mindenkor szokásban. Mi is, földeink nem lévén, Csopaki hegyen levő szőlleinkbűl mindenkor tizedet adtunk, s mast is azt adunk az tekintetes veszprémi káptolannak, mely tizedet a tekintetes káptalan mint földesúr, vagy úgymint papi uraság veszi, arrúl bizonyost nem tudunk vallyani. Ezenkívül más adózást vagy ajándékot nem adtunk.

VIII. Puszta házhelyet helységünkben, amennyire emlékezünk, egyet sem tudunk.

IX. Mind szabadmenetelűek vagyunk.

1777. június 5.

Giczi Ferencz X Kovács Ferencz X Sipos Páll X

Kiss János X Kovács Páll X Tamás István X

Kovács István X

Előttem: Stósz Pál alszolgabíró s. k. és Posgai Mihály esküdt s. k.

224. KÖVESKÁL

I. Minekelőtte őfölsége kegyelmes rendelésébűl a nemes vármegye által a curialis helységeknek is 1770-dik esztendőben kiadattatott az urbárium, nékünk urbáriumunk nem volt, hanem mind annakelőtte árendaképpen földesurainknak ki 5 foréntokat, ki két foréntokat, többet s kevessebbet, amint megalkuthattunk, szoktuk füzetni, mind pedig mast is eképpen füzetünk.

II. Amint az első punctumra tett feleletünkbűl kitetcik, szóbéli contractusunk lévén, aszerént füzettünk földesurainknak. Mikor kezdődött pedig ezen mostanyi szokásban lévő kötelességnek praestatioja, nem emlékezhetünk róla.

III. Semmi egyébnémő adománt földesurainknak nem adunk, hanem csuppán kézpénzbéli árendát, amint megmondottuk.

IV. Haszonvételei e%en helységnek e^ek:

1. Szántó földeink, akinknek közülünk vagyon, 3 szántással tiszta búzát néhol, ahol jobbacskaszerű a főd, megtenni. Töbnyire pedig kétszeres szokott teremni.

2. Marháinknak itatóhelyek közel és alkalmatos vagyon.

3. Malmunk az helységünkben lévén, midőn elegendő vize vagyon, élességünket közel megőrölhettyük. Ha pedig a vize szűkös, akkor nem mesze diszeli vagy monostorapáti, egy kis mérőföldnyire lévő helységekben szoktunk járni.

366