Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában I. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye három járásában - Zalai gyűjtemény 51. (Zalaegerszeg, 2001)
Az úrbérrendezés és az úrbéres viszonyok Zalában
kisebb földdel rendelkező parasztok a zsellérek. Ellenben az úrbérrendezés után sem lett minden megművelt földterület úrbéres föld, — irtások, remanentiális földek — így valószínűsíthetően az ilyen földön gazdálkodókat szintén zsellérnek írták össze. (Ezek persze csak feltételezések, csak az úrbérrendezés forrásaival biztos válasz nem adható a kérdésre, ennek kutatása további feladat lehet.) Anyagi helyzetükkel kapcsolatban feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a mezővárosi zsellérek feltehetően jobb helyzetben voltak, mint a falusi zsellérek vagy a töredéktelkes jobbágyok. Voltak olyan mezővárosok is, ahol a zsellérek úrbéres földdel is rendelkeztek. Ellenben a fejlettebb mezővárosokban nem rendelkeztek úrbéres földdel. Tehát az úrbéreseknek nagyjából a fele zsellér, arányuk a 100 holdon aluli kisbirtokon a legnagyobb, az 501-100 holdas birtokokon is több a zsellér, mint a telkes jobbágy, egyenlő az arányuk a 10 ezer holdon felük nagybirtokon. Az 1001-5000 holdas birtokon jóval több a telkes jobbágy, mint a zsellér. A zsellérek az úrbéres földek 8%-át használták. Fél vagy annál kisebb telekkel rendelkezett a jobbágyság közel 71%-a, közülük nyolcadtelekkel rendelkezett közel 12%. A megye úrbéres területének 80%-át kitevő világi nagybirtokon élt az úrbéresek 79%-a. A világi papi birtokok az összes úrbéres föld 14%-át tették ki, mintegy 13% úrbéres lakossággal, a szerzetesrendi 4%-át kitevő úrbéres földön pedig az úrbéresek 4,5%-a élt.78 A fentiekben már volt szó az örökös jobbágyság kérdéséről, most kicsit részletesebben a Zala megyei viszonyokról írunk. Említettük, hogy a 18. századra a parasztság 30-40%-a rendelkezett a szabad költözés jogával.79 Ez az arány a megyében több mint 50% és az itt közölt három járásban jóval több, mint 50%. De például az alsólend- vai-lenti uradalomban is meghaladta a szabadmenetelű jobbágyok száma az örökös jobbágyokét.80 Ehhez még hozzávéve azokat a helységeket, ahol vegyesen örökös és szabadmenetelű jobbágyok is éltek, a kép még kedvezőbb. A mezővárosok lakói, akik természetesen zsellérek, mind rendelkeztek a szabad költözés jogával, kivéve Lenti külvárosát. A kuriális községek lakói és a török hódoltság után az elpusztult falvakba telepedő jobbágyok szintén szabadmenetelűek voltak. Muraköz és a belatinci uradalom összes falvának lakói és néhány községben a lenti uradalomból örökös jobbágyok éltek. Az országos átlagot meghaladó szabadmenetelű rusticusok nagy számára több magyarázat is kínálkozik. (Ez különösen e három járás viszonyaira jellemző.) A sza- badmenetelűség kérdésénél hangsúlyozni szokták az uralkodói betelepítések során érkezett főleg német ajkú lakosok szerepét. Fent már említettük, hogy ezzel a tényezővel Zalában kis mértékben számolhatunk, a betelepítéseket pedig a nagybirtokosok és az egyház végezte a megyében. Érdemes kiemelni az Esterházy család tevékenységét, akik 7 falut telepítettek újjá, a tapolcai járásban a telepítés 31 falut érintett. A telepítések 78 Buzási, 1970. 368. p. 79 Lásd erről: Varga, 1969. 80Simonffy, 1989. 39. p. 30
