Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában I. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye három járásában - Zalai gyűjtemény 51. (Zalaegerszeg, 2001)

Az úrbérrendezés és az úrbéres viszonyok Zalában

keresett menedéket. A pusztulás mellett a jobbágyokat terhelték a beszállásolási kötelezettségek. A szatmári béke után Habsburg fennhatóság alatt ugyan, de megkezdődött a lassú fejlődés. Az elhagyott jobbágy telkekre visszatértek sok helyen az életben maradt korábbi lakók és megkezdődtek az ország más megyéihez hasonlóan a migrációs folyamatok és a betelepítések. Az uralkodói betelepítések nem elsősorban Zala megyét célozták, itt inkább a világi nagybirtokosok és az egyház végezte a telepítéseket. A jobbágyságnak a törökkorban megszerzett kötedenebb viszonyai, mérsékeltebb terhei még egy ideig megmaradtak. Ennek okát elsősorban a munkaerőhiányban és ennek következtében a földesúr munkaerő-megtartó polidkájában kereshetjük, és a végvári katonáknak, másutt is említett, kedvezőbb körülmények között történő job- bággyá válásában. (Telepítési szerződéseket Zalából is ismerünk és más helyen említjük is.) Szántó az országos tendenciának megfelelően hangsúlyozza a majorsági gazdálkodás terjeszkedését, amelynek eredményeként a század második felétől, sőt már a 30-as, 40-es évektől nőni kezdtek a jobbágyok földesúri terhei, aminek közvetlen okát a piaci lehetőségek kiszélesedésében látja. Példaként említi a Festeticsek, az Esterházyak és a veszprémi püspökség uradalmait.711 A tendencia kétségkívül létezett, de véleményünk szerint a majorkodásnak, az allodizációnak nem volt akkora befolyása a terhek alakulására, ahogy azt Szántó állítja, többek között hivatkozunk ehelyütt is a már említett Kaposi-féle kutatási eredményre. A jobbágyi terhekkel kapcsolatban mindazonáltal megemlíti, hogy a kilencedadás nem volt szokás a megyében, azt csak az urbárium hozza be. A paraszti vallomások, amelyekre ő is hivatkozik néhány példa erejéig, valóban erre engednek következtetni. Az úrbérrendezés előestéjén, bár még a kutatás, mint mondtuk kezdeti stádiumában van, a parasztság helyzete nagyjából az országos viszonyokkal egyező képet mutat. Az eltérések a földesúr személyében, a vármegyei statuális jogban és a helyi szokásban keresendők. A helyi viszonyok, esetleges helyi sajátosságok mélyebb elemzése további kutatási feladatot jelent, amely árnyalhatja az országos, sokszor sematikus képet, amelyet a jobbágyságról alkottak.

Az úrbérrendezés zalai előzményeként szokás megemlíteni a dunántúli parasztmozgalmakat 1765-ben és 1766-ban.71 A parasztmozgalom 1765-ben Vas vármegyéből indult ki és Zalában elsősorban a kemendi Festetics-uradalomra és a muraközi Althan- uradalomra terjedt ki, majd elérte az alsólendvai-lenti uradalmat is. A parasztmozgalom 1766. januárjában érte el csúcspontját. „A királyi biztos erélyes fellépése, a katonai karhatalom és a „jó királynőbe” vetett illúzió összeomlása véget vetett a parasztmozgalomnak, az udvar és a királyi biztos erélye pedig megakadályozta, hogy a földesurak elszabotálják a rendezést.”72 Természetesen ez az esemény is hozzátartozik az úrbérrendezés történetéhez, de inkább gyorsította, mintsem előidézte a rendezést. A felvi7,1 Szántó, 1954., 1961.

71 Vörös, 1952. 299-385. p.

72 Simonffy, 1989. 38. p.

27