Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában I. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye három járásában - Zalai gyűjtemény 51. (Zalaegerszeg, 2001)

Az úrbérrendezés és az úrbéres viszonyok Zalában

AZ ÚRBÉRRENDEZÉS ÉS AZ ÚRBÉRES VISZONYOK ZALÁBAN

A zalai parasztság 18. századi történetéről még nem sokat tudunk, alapkutatások e témában még nem történtek. Egyedül Szántó Imre munkásságát lehet kiemelni, aki több értékes tanulmánnyal járult hozzá a megye paraszti történetének megismeréséhez. De művei adat- és forrásgazdagságuk ellenére csak részterületekkel foglalkoznak, sokszor sematikus képet alkotva a jobbágyságról. Mégis az ő művei alapján tudunk csak némi betekintést adni az úrbérrendezést megelőző évtizedekről. Simonffy Emil elsősorban a jobbágyfelszabadítással foglalkozik, de egy rövidebb tanulmánya az úrbérrendezés kérdését vizsgálja az alsólendvai-lenti Esterházy uradalomban.65 Valamint saját még kezdeti stádiumban lévő kutatásunkat említhetnénk. (A két világháború közötti időszakból kell még Csapody Csaba uradalomtörténeti művét megemlíteni, amely minden értéke ellenére nem ad átfogó képet a 18. századi zalai parasztságról, de nem is ez volt a célja.66) Egyébként sem lehet célja egy forrásközlésnek a téma részletekbe menő elemzése, ami egy külön tanulmány tárgyát képezheti. Magáról az úrbérrendezésről a Felhő Ibolya által szerkesztett úrbéri tabellákat közreadó kötetből, melynek Zala vármegyére vonatkozó részét Buzási János írta, ill. az általunk itt közölt paraszti vallomásokból nyerhetünk információkat.67

A Rákóczi-szabadságharc idején a Dunántúl 1705 őszéig a császári csapatok felvonulási területe volt, majd Rabutin hadainak Erdélyből való betörése súlyos károkat okozott, elhajtották a parasztok állatait. A hadi események és a nyomában fellépő pestis következtében a Dunántúlon jelentős területek váltak lakatlanná. Zala megyében a Rákóczi kor végén 140 vizsgált településen 3247 jobbágy közül 1469 halt meg pestisben. Az 1715. évi adóösszeírás is kiemeli a Zalát ért sokféle pusztítást.68 Nemcsak az emberveszteség, hanem az elvadult táj is nehezítette a zalai gazdák életét. Mind a belatinci, mind pedig az alsólendvai uradalomról a pusztulást, a földek cserjésedését emeli ki az 1720. évi adóösszeírás. „Amikor Clements Simon angol utazó 1715-ben elhagyta Keszthelyt, egy mérföldnyire innen egy mocsáron (morass) kelt át, mely több ágra szakadt és mintegy 30 mérföldnyire terjedt hosszirányban. A Kis-Balatontól délre ezer meg ezer holdra rugó területet magas fű nőtte be, melyet ott hagytak rothad- ni, vagy pedig felperzselték. Télen a marhát szalmával etették.”69 A Rákóczi-szabadságharc során a megye lakosságának egy része a végvárakban, vagy védettebb megyében

65 Simonffy, 1989.

66 Csapody, 1933.

67Szántó, 1954., I960., 1961., Buzási, 1970., Horváth, 1997.

68 Szántó, 1954. 26. p.

69 Szántó, 1954. 27. p.

26