Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában I. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye három járásában - Zalai gyűjtemény 51. (Zalaegerszeg, 2001)
Az úrbérrendezés lefolyása és forrásai
ben váltják meg. Kilencedet kell adniuk a föld minden termése után, ahogyan azt már 1351-ben I. (Nagy) Lajos törvénye is előírta, valamint méhből, bárányból, gidából, vagy ezt megválthatják. Az irtásokkal kapcsolatban az előírása az urbáriumnak az, hogy azt a földesúr nem veheti el a jobbágytól és csak akkor számíthatja be a jobbágytelekbe, ha az árát megfizeti a jobbágynak. Az urbáriumhoz csatolták az úrbéri tabellákat, amelyek táblázatos formában rögzítették a helységre jellemző adatokat. Feltüntették az adott helységben birtokos földesúr nevét, telkes jobbágyainak — aszerint, hogy örökös vagy szabadmenetelű jobbágyok-e —, a házas és házatlan zselléreinek nevét. A telkes jobbágyoknál megadták a telek nagyságát (egész, fél, negyed stb.), a belső telek nagyságát pozsonyi mérőben, a szántó nagyságát holdban és a rét nagyságát kaszásban (falcastrum, embervágó). A robot mennyiségét szintén telek nagyságához mérten adják meg, az egész telek után évi 26 nap igás vagy 52 nap kézi robot járt, a résztelkek után arányosan kevesebb. A házas zsellérek évi 18, a házaüanok 12 nap kézi robottal tartoztak. A jobbágyok és a zsellérek egyaránt évi 1 forint füstpénzt (census) az urbárium szövege szerint ún. „esztendőbéli árendát” fizettek. (A házatlan zsellérek ezt nem fizették.) Feljegyezték a kilencedadás módját is. Amennyiben nem természetben adták, hanem megváltották, akkor a megváltás fejében 4 forintot, vagy 12 nap igás ill., 24 nap kézi robotot írt elő az urbárium. Azokban a helységekben, ahol a kilencedadás természetben történt, de lenből és kenderből nem adták, ott egy egész telek után 6 font len- vagy kenderfonást kellett elvégezniük. Az ajándékadást az urbárium is előírta, de a korábbi viszonyokhoz képest pontosan szabályozva: egész telek után évi 1 icce vaj, 2 kappan, 2 csirke és 12 tojás. Végezetül, az utolsó rovatba a belső telekből és rétből hiányzó rész pótlásaként adott szántó nagyságát írták be a telkes jobbágyokra vonatkozóan. Ennek a pótlásnak az volt az előnye, hogy utána nem szed-tek kilencedet. Abban az esetben, ha a község szántóval és/vagy réttel rendelkezett, úgy azt is beírták a tabellába. Az úrbérrendezés utolsó irata a vármegyei tisztségviselők által készített beszámoló, amelyet az úrbéri tabellához csatoltak. Ebben az szerepel, hogy hány egész-, fél-, nyolcad telket állapítottak meg, történt-e telek-kiegészítés a helységben, vállaltak-e a jobbágyok vagy zsellérek újabb jobbágy telkeket, maradtak-e puszta telkek és ún. maradványföldek (remanentia), tehát a szabályos nagyságúra kimért telkek utáni fölösleg, vannak-e a helységben irtásföldek, vannak-e elzálogosított jobbágy telkek. Az úrbérrendezés munkálatainak befejezésekor összesítő táblázatot készítettek a helységekről, az úrbéri tabellának megfelelő adatokkal, amely kiváló elemzési lehetőséget kínál a kutatóknak, hiszen összehasonlítva az úrbérrendezés előtti állapotokat tükröző összesítő táblákkal, kiviláglik belőle az úrbérrendezés eredménye. Az elkészült urbáriumot a megyei megbízottak aláírásukkal és pecsétjükkel hitelesítették, ezután már nem maradt más hátra, mint az urbárium kihirdetése. A rendezési munkákat elvégző tisztviselők összehívták helységenként a jobbágyokat és a földesurakat vagy azok tisztjeit, felolvasták előttük az urbáriumot és bizonyságlevelet állítottak ki arról, hogy 14
