Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában I. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye három járásában - Zalai gyűjtemény 51. (Zalaegerszeg, 2001)
Az úrbérrendezés lefolyása és forrásai
a kihirdetés megtörtént. Az urbárium és az úrbéri tabella egy-egy példányát a kihirdetéskor a tisztviselők átadták a községnek és a földesúrnak. A harmadik példány a megyei levéltárba került és a negyedik példányt felküldték a helytartótanácsnak. Az úrbérrendezéstől kezdve teljesen különvált egymástól az adózó jobbágyföld és az allódium, amelynek eredményeként az úrbéres területek felett nem rendelkezhetett a földesúr többé, ezeket a jobbágy megkérdőjelezhetedenül használhatta.25 43 megye került rendezés alá,26 nagyjából 6500 helységben készültek el az eddigiekben vázolt adatfelvételek, amelyek együtt a különféle összeírásokkal, a nyomtatott urbáriummal és a hozzácsatolt úrbéri tabellákkal, valamint a paraszti vallomásokkal (kilenc kérdőpont), az esedegesen hozzácsatolt korábbi szerződésekkel vagy urbáriumokkal együtt, 352 csomónyi anyagot ölelnek fel a Magyar Országos Levéltár Helytartótanácsi Levéltárában. Az egyes megyékre vonatkozó anyagokat a megyei levéltárak őrzik. Az úrbérrendezés forrásainak jelentőségét többek között az adja, hogy közel egy időben, egységes szempontok szerint, mindenhol a község anyanyelvén végezték el a rendezést, és az anyaga legtöbb megyében fenn is maradt. Ez alkalmassá teszi a forrást az úrbérrendezés jelentőségének általános megítélésére, összehasonlítva az egyes helységek, járások, ill. megyék úrbéres viszonyait, az úrbérrendezés előtt és után. Elvben, az uralkodói rendelet értelmében a rendezést mindenhol el kellett végezni, ahol úrbéres földdel rendelkező parasztok éltek, még akkor is, ha kuriális helységről vagy mezővárosról volt szó. A rendelet lehetőséget biztosított a mezővárosok és szerződéses falvak számára, hogy megmaradhassanak korábbi szerződésüknél, amennyiben az kedvezőbb számukra, mint az urbárium. Ezek a helységek, bár az előzetes összeírások elkészültek, nem kaptak urbáriumot és úrbéri tabellát. Azok a kuriális helységek, amelyekben csak nemesek éltek nem kerültek úrbérrendezés alá. De azok a kuriális falvak, ahol a kisnemeseken kívül úrbéres jobbágyok is éltek rendezés alá kerültek. Azokat a falvakat is kuriálisnak nevezték, ahol ugyan nem éltek nemesek, csak jobbágyok, de a helység földje nem úrbéres jellegű volt, hanem a földesúr kuriális földjén keletkezett. (Mindkét utóbbi változatra Zala vármegyében is van számtalan példa.) Az ilyen kuriáüs jobbágyok helyzete abban különbözött másoktól, hogy csak földesúri szolgáltatással tartoztak, de egyházi tizeddel nem. A földesúri adó lehetett ötöd, heted, nyolcad vagy tized. Ezek a falvak a 18. században részt vettek az állami adózásban is és zömük úrbérrendezése is megtörtént. Néhány ilyen község meg tudott menekülni az állami adók alól, ezeket nem is vonták be az úrbérrendezésbe, esetleg lakóit egységesen zsellérnek vették fel az úrbéri tabellába, függetlenül attól, hogy milyen és mekkora terjedelmű földdel rendelkeztek.27 Felhő megállapítása szerint a pusztákra (praedium) 25 Később válik igazán nagy jelentőségűvé az úrbéres föld pontos meghatározása, amikor az 1848-as jobbágyfelszabadítás és az 1853-as úrbéri pátens is csak az úrbéres földeket adta használójának kezébe. 26Ncm kerültek úrbérrendezés alá a hajdúvárosok, a jász-kun kerület és Frdély. 27 Felhő, 1970. 17. p. 15
