Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala megye közigazgatása 1849-1860
Bach rendszerének 1860. júniusban történő bukásáig tart, amikor az abszolutizmust meghirdető alapelvekre kiépítik a - terveik és szándékaik szerinti - „végleges rendszert". 18 Ennek megfelelően 1849. október 24-én a Magyarországot megszálló erők parancsnoka által közzétett rendelet - ahogy címében is megjelent - „ideiglenes" struktúrát hozott létre, tehát ennek módosítása belátható időn belül várható volt. A „Magyarország ideiglenes közigazgatási rendezete", 19 melyet egy 60 §-ból álló „végrehajtási utasítás" egészített ki „Utasítás Magyarország ideiglenes közigazgatási rendezetének életbe léptetésére" címmel, felvázolta az új, négyszintű közigazgatási struktúrát. (Az egyes szintek tárgyalásánál az első, illetve felső, azaz az országos szintet nem érintjük.) A kerületi kormányzat A rendelet szerint a magyar koronatartományt öt katonai kerületre tagolták, egy-egy katonai kerülethez általában 2-3, több megyéből álló polgári kerület tartozott. Ez a polgári kerület lesz az az új közigazgatási szint (kerület, „tartomány", esetieg „régió"), melyet ekkor vezetnek be, megismételve II. József kísérletét, mely még fél évtizedet sem ért meg. Ez az igazgatási szint lesz az, amely a Bach-rendszer bukásával másodszor bukik meg a magyar történelem során. Az új közigazgatási rendszer bevezetéséről szóló utasítás nagy része ezzel a szinttel és a polgári kerület vezetőjének, a kerületi főbiztosnak, ahogy akkor nevezték „kerületi főispán"-nak a hatáskörével foglalkozik. A kerület első emberét V. fizetési osztályba sorolták be évi 4000 forint fizetéssel, melyhez még — a kerület nagyságától függően — 600-1000 forintig terjedő utazási és 500 forint hivatali átalány járult. A kerületi főispán irodáját a — VI. fizetési osztályba sorolt — kerületi előadó irányította. A hivatalszervezetben előkelő helyen álló — más megnevezéssel „iroda főnök", vagy „irodai elnök" a „kerületi főbiztos mellé előadóul, és akadályoztatása vagy távolléte esetében helyettesül vagyon adva", ennek megfelelően sokszor helyettesítette a kerületi főispánt, jóllehet körrendeleteket saját aláírásával nem adhatott ki. A rendelet — szintén a került nagyságától függően 1600, 1800 illetve 2000 forintos évi jövedelmet írt elő. A kerületi főispán hivatalához tartozott még a kerületi titkár (VIII. fizetési osztály, besorolástól függően évi 900, 1000, vag)' 1200 forint fizetéssel), továbbá a „segéd és kezelési személyzet", akik „főkép a feloszlott magyar központi kormányszékek rendelkezés alá eshető hivatalnokaiból" állott, továbbá napidíjas ünokokat foglalkoztattak még az egyre növekvő hivatali, mindenekelőtt írásbeli munka elvégzésére 2 ". Kezdetben tehát mindössze egy 18 Halász 1986. 95. p. 19 Manifestumok és Szózatok 181-205. p. 20 Uo.
