Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala megye közigazgatása 1790-1849
két. A tisztújítás menetét ettől kezdve a főispán vezette. Ünnepi beszédében méltatta a „szabad tisztválasztás" jelentőségét, figyelmeztette a jelen lévő választókat felelősségükre, a rend és a fegyelem megtartására, továbbá köszönetet mondott a búcsúzó tisztikarnak. A tisztújítás jegyzőkönyvének vezetésével általában a korábbi főjegyzőt bízta meg, az esedeges rendbontások megfékezésére (a statútumok „technikai" előírásainak megfelelően) egy háromtagú ideiglenes bizottságot nevezett ki (ügyész, szolgabíró és esküdt). Ugyancsak a tisztújítási szabályrendeletek előírásai szerint járt el a főispán, amikor szavazatszedő bizottságokat nevezett ki arra az esetre, ha fejenkénti szavazásra kerülne sor. (A bizottságok feladata volt a járásonként elkülönített szavazók voksait beszedni, összeszámolni, a szavazókat az összeírások alapján igazolni, és a szavazás tisztaságát szavatolni.) A tisztújítás érdemi része — a választás — a levezető tisztviselők eskütétele után következett. A főispán kinevezési joga a jegyzőkre (főjegyző, első és második aljegyző), a tiszteletbeli tisztviselőkre (aljegyző, alügyész, esküdt), a megyei „szegődményesekre" (orvosi személyzet, mérnöki hivatal, biztosok, várnagy, őrmester, hajdúk) és a megyei táblabírákra terjedt ki. A megye levéltárnokát - aki 1795 és 1849 között mindvégig ugyanaz a személy, Háry Farkas volt - ugyancsak a főispán erősítette meg hivatalában. „Szabad választás" alá a reformkori Zalában a következő tisztségek tartoztak (megválasztásuk és rangjuk sorrendjében): első és második alispán, főadószedő, főszolgabúók (járásonként l-l, összesen 6 fő), tiszti főügyész, első és második alügyész, főszámvevő (melléje 1834-től 1844-ig a főispán nevezte ki a segédszámvevőt), alszolgabírók (járásonként általában 2-2, összesen 12 fő, 1841-től négy járásban további l-l fő 50 ), aladószedők (járásonként l-l, összesen 6 fő) és esküdtek (járásonként 3-3, összesen 18 fő). 51 1844-től választották a gyámi szolgabírákat is (akkor az aladószedők, 1847-ben az alszolgabüók után következtek a rangsorban), akiket a főispán „tisztes" szolgabírói címmel ruházott fel. A járási tisztviselők választása mindig meghatározott sorrendben történt: a járások keletről nyugatra haladva követték egymást. (1. tapolcai, 2. szántói, 3. kapornaki, 4. egerszegi, 5. lövői, 6. muraközi.) Annak ellenére, hogy az 1819-es királyi rendelet kötelező érvénnyel írta elő — 1827-es visszavonásáig — a fejenkénti szavazást, már 1819-ben előfordult, hogy több A mezei rendőrségi szolgabírákat 1841 auguszmsában választották meg először. Vö. ZML Kgy. jkv. 1841:1903. Ez a sorrend és rangsor alkalmanként több ponton is módosult. 1831-ben a főügyész után közvetlenül a főszámvevőt választották, az alügyészek csak az alszolgabírók után következtek (ez utóbbi történt 1834-ben is). 1844-ben a főszolgabírók után közvetlenül az alszolgabírókat választották. A fő- és aljegyzők, valamint a levéltárnok kinevezése általában az első napon (a másodalispán után) történt, 1847-ben viszont ez a harmadik napra (a „kinevezések" napjára) maradt, mert az első két napon csak a választás alá kerülő tisztségeket töltötték be.
