Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala megye közigazgatása 1790-1849

tisztviselőt közfelkiáltással választottak meg.

52 1825-ben ugyan még 35 alkalommal került sor a szavazatok összeszámlálására, de közfelkiáltással választottak meg olyan jelentős tisztviselőket, mint a főadószedő és a főügyész, valamint a szántói, lövői és muraközi járás főszolgabúója. (Közfelkiáltással választottak meg három alszolgabírót és hat aladószedőt is.) A királyi rendelet visszavonása után megfordult az arány. 1828ban már csak hét alkalommal számlálták össze a szavazatokat: a másodalispán, a szántói főszolgabíró, a második alügyész, a két szántói alszolgabíró, a lövői alszolgabíró és az egyik tapolcai esküdt hivatalának betöltésekor. 1831-ben négy alkalommal voksoltak: a másodalispánra, valamint a tapolcai, szántói és lövői alszolgabírók egyikére. 1834-ben csupán az első alispán személyét döntötte el fejenkénti szavazás, és ettől kezdve minden tisztviselőjét „közfelkiáltással"

53 választotta meg a megye. Az 1825 és 1834 között leadott szavazatokból a jelenlévők létszámára is következtethetünk. 1825-ben az első alispán választásakor a jelöltek személyére összesen 2370, a másodalispán személyére 2043, a tapolcai főszolgabíróra 1679, a kapornakira 1118, az egerszegire pedig 1202 szavazatot adtak le. Az első alügyészre 1163, a második alügyészre 836 fő szavazott. Az alszolgabírói hivatalokra általában 5-700-an szavaztak. Az 1828-as hét szavazás közül csupán egynek a számszerű eredményét rögzítette a jegyzőkönyv: a másodalispán személyére 1163 szavazatot adtak le. 1831-ben a másodalispánra 2040 fő, az egyik tapolcai alszolgabüóra 1112, a szántói alszolgabírók egyikére pedig 1010 fő szavazott. Legnagyobb számban az 1834-es alispán választásakor éltek szavazati jogukkal: ekkor 4629 voksot számláltak össze.

54 A tisztújítás általában három napig tartott, az első napon a megye központi főtisztviselőit, a másodikon a járási tisztviselőket választották meg, végül a harmadik napon nevezte ki a főispán a „szegődményeseket", a tiszteletbeli tisztviselőket és az új táblabírákat. A táblabírák kinevezése volt egyébként az utolsó mozzanata a tisztújítás ünnepélyes befejezésének, amelynek során az új tisztviselők letették hivatali esküjüket, az alispán átvette a megye pecsétjét, a főjegyző megkapta a levéltár, a főadószedő pedig a pénztár kulcsát, és az új tisztikar hivatalba lépett. A tisztújításon megválasztott vagy kinevezett tisztviselők közül némelyek nem maradtak három évig hivatalban. Előfordultak halálesetek, megtörtént, hogy az illető valamilyen bűnügybe keveredett, és perbe fogták, vagy személyes (ritkábban politikai) ellentétek miatt volt kénytelen lemondani. A két tisztújítás között ilyenformán megüresedő hivatalokat a soron következő tisztújításig 52 Degré 1974. 49-50. p. 53 A jegyzőkönyvekben erre a következő kifejezések utalnak: „egyenlő akarattal", „közmegegyezéssel", „egyes akarattal", a „voksoknak áltáljába való megegyezésével". 34 Vö. Degré 1974. 49-50. p. Annak a lehetőségét, hogy egy nemes többször (és több helyen is) szavazzon, azzal igyekeztek kizárni, hog)' a szavazókat járásonként elkülönítve (köztük az utat pandúrokkal, hajdúkkal elzárva), a megyeházát környező épületekben (a Festeticsház, a Simon család és Kayser József kereskedő háza, a várnagyi lakás, a városháza) és a megyeháza kis- és nagytermében szavaztatták egy időben.