Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala megye közigazgatása 1790-1849

formációk alapján megsemmisíthesse a rendek szerint törvényesen véghezvitt tisztújítás eredményét.

25 Az 1837. augusztus 4-én elfogadott új zalai tisztújítási statútum így a királyi rendeletet figyelmen kívül hagyva, teljes egészében az 183l-es rendszabást fogadta el, és újította meg.

26 Az 1837-es tisztújítás után a rokolányi és nyavaládi alapítványi uradalmak sérelmezték, hogy képviselőjüket - hivatkozva arra, hogy a tisztújításon csak természetes személy élhet szavazójogával — kizárták a szavazásból.

27 A helytartótanács — miután bekérte és felülvizsgálta a megye tisztújítási statútumát — utasította Zalát, hogy igazítsa ki korábbi határozatát, mert éppen az 1723:58. tc. 6. §-ában garantált választási szabadságot korlátozza, amikor csak a személyesen jelenlévőkre szűkíti a szavazás jogát. Zala megye 1838. november 5-ei közgyűlése, miután nem látott törvényes alapot a helytartótanácsi rendelet visszautasítására, az időhúzás taktikáját választva, a döntést a következő tisztújításig elodázta.

28 A helytartótanácsi rendelet végrehajtásáról azonban „megfeledkezett" a megye 1840. július 27-ei közgyűlése, amely továbbra is az 183l-es rendszabást hagyta érvényben, azzal a kisebb megszorítással, hogy megvonták a szavazójogot a külső megyében lakó, Zalában csupán hegyvámos szőlővel rendelkező nemesektől.

29 Az 1840-es évek elején - eltérő taktikai okokból persze - mind a liberálisok, mind a konzervatívok kísérletet tettek arra, hogy szavazójogot adjanak a nem nemes születésű okleveles „értelmiségieknek", állami, önkormányzati, uradalmi és egyházi tisztviselőknek.

3

" Zala megye 1841. augusztus 2-i közgyűlése is határozatot hozott a honoráciorok: ügyvédek, orvosok, mérnökök, sebészek, gyógyszerészek, katolikus segédlelkészek és protestáns lelkészek választójogáról, majd kirendelt egy választmányt annak kidolgozására, hogy milyen feltételek mellett vehetnek részt a nem nemesek ezentúl a választásokban.

31 A helytartótanács, miután tudomást szerzett a határozatról, figyelmeztette a megyét, hogy végzése a „divatozó szokással ellenkezik, ZML Kgy. jkv. 1836:2167. A rendelet országos visszhangjáról: Kossuth Lajos: Ifjúkori íratok. Törvényhatósági Tudósítások. (Kossuth Lajos Összes Munkái VI.) (Sajtó alá rend. Barta István) Bp., 1966. A rendelet nyilvánvalóan arra irányult, hogy a konzervatív főispánok ennek ürügyén megtisztíthassák a megyék tisztikarait az ellenzéki vezetőktől, és így csökkentsék azok befolyását. ZML Kgy. jkv. 1837:1604. ZML Kgy. jkv. 1838:29. ZML Kgy. jkv. 1838:2384. ZML Kgy. jkv. 1840:1648. A „honorácior ügy" országos összefüggéseiről: Varga )ános: Megye és haladás a reformkor derekán. (1840-1843.) I. rész. In: Somogy megye múltjából 11. Kaposvár, 1980. 234241. p. ZML Kgy. jkv. 1841:1903. és 1911. Vö. Varga János í. m. 239. p.