Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala megye közigazgatása 1790-1849
dés, de annak érdemi vitáját a főrendek elnapolták a megyék átfogó rendezéséig, addig pedig a szavazás ősi módját hagyták érvényben.) A megye e fenntartásáról feliratban értesítette az uralkodót, határozatának befejező részében pedig leszögezte: a most elfogadott rendszabályok csak egy alkalomra, a folyó évi — 1819-es — tisztújításra érvényesek, és a megye fenntartja a jogát, hogy a jövőben e határozatát akár részben, akár teljes egészében megváltoztathassa. A szabályrendelet első pontja a szavazásra jogosultak körét határozta meg. Eszerint szavazata volt a megyében lakó és birtokos — vagy a megyén kívül lakó, de itt is birtokos — egyházi és világi főrendeknek, a köznemeseknek, mindezek özvegyeinek, a nemes születésű (vagy nemesített) és állandóan a megyében lakó katonadszteknek, a még osztatlan birtokú, de már nagykorú (azaz 24. életévüket elérő) örökösöknek, a nemes gyermekek gyámjainak (tekintet nélkül arra, hogy nemes ember-e a gyám), és a megye 1815. augusztus 28-án kelt, 1614. sz. végzése szerint a katolikus plébánosoknak. Aki személyesen nem tudott megjelenni a tisztújításon, hiteles megbízólevéllel ellátott küldöttje által is leadhatta szavazatát. Nem volt szavazójoga viszont az „atyai és gyámi hatalom" alatt állóknak (azaz a kiskorúaknak), a hajadon nemes lányoknak, az elmebetegeknek és a törvénnyel összeütközésbe került nemeseknek. A statútum második pontja a választás lebonyolításának technikai részleteivel foglalkozott (milyen módon számlálják össze a szavazatokat, hogyan hirdessék ki a szavazás eredményét stb.). A tisztújítást levezető főispánt felhatalmazta, hogy ha a szavazatok a jelöltek között egyenlően oszlanának meg, az ő szavazata döntsön. A rendek az 1770-es évekig visszamenően átvizsgálták a megye tisztújítási jegyzőkönyveit, és arra a megállapításra jutottak, hogy kizárólag a jegyzők kinevezése volt mindig a főispán joga, a tiszti ügyészt, a fő- és aladószedőket, a számvevőt és a járási esküdteket az egyik alkalommal a megye választotta, máskor a főispán nevezte ki. Ez utóbbiak választásához a megye továbbra is ragaszkodni kívánt, de a főispán is magának követelte — ugyanarra a szokásra hivatkozva — e tisztségekre a kinevezés jogát. A statútumról szavazó közgyűlésen a jelen lévő „főispáni helytartó", Amadé Antal gróf végül is rákényszerítette akaratát a rendekre, amiért azok később - 1819. július 5-én — feliratban tiltakoztak az uralkodónál a választás szabadságának önkényes, főispáni korlátozása miatt. 16 Másfél év eltelt már az 1819-es tisztújítás óta, amikor 1821. március 26-án kihirdették a megyében az uralkodónak a tiltakozásra adott válaszát. Az 1821. január 16án kelt királyi leirat kimondta, hogy a megye főtisztviselői közül egyedül a jegyzőket nevezheti ki a főispán, a tiszti ügyész, a fő- és aladószedő, a számvevő és az esküdtek hivatalát választás útján kell betölteni. 17 1(5 ZML Kgy. jkv. 1819:737.; ZML Egyedi vegyes nyomtatványok gyűjteménye. Részes kiírás Zala megye 1819:737. sz. végzéséről. A statúmmot kivonatosan ismerteti Degré 1974. 17 ZML Kgy. jkv. 1821:426.
