Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala megye közigazgatása 1790-1849

MOLNÁR ANDRÁS: ZALA MEGYE KÖZIGAZGATÁSA 1790-1849 1790-ben, II. József halála, valamint a „kalapos király'' kérészéletű közigazgatási reformkísérlete után Zala vármegyében is a korábbi évtizedekre jellemző hivatalszerkezetet állították vissza, a rendi igazgatásra és igazságszolgáltatásra jellemző illetékességgel és hatáskörökkel. A megye hivatalszerkezete és ügyintézésének rendje lényegében egészen 1849-ig változatlan maradt, mint ahogy nem változott ez idő alatt Zala megye területe sem. 1849 decemberében azonban lényeges határmódosításra került sor: az osztrák minisztertanács ideiglenesen Horvátországhoz, Várasd vármegyéhez csatolta Muraközt, Zala megyének a Mura és Dráva folyók által határolt, és a horvátok által már egy éve megszállva tartott járását.

1 Zala járási beosztása 1790 és 1849 között változadan maradt, továbbra is a 18. században kialakult hat járásra osztották fel a megye területét. Ezek keletről nyugat felé haladva a következők voltak: 1. tapolcai járás (Balatonfüredtől Tapolca mezőváros környékéig), 2. szántói járás (Sümeg és Keszthely mezővárosok vidéke), 3. kapornaki járás (a Zala észak-déli, alsó folyásának vidéke, valamint Nagykanizsa mezőváros környéke), 4. egerszegi járás (a megyeszékhely, Zalaegerszeg mezőváros vonzáskörzete), 5. lövői járás (Zalalövő, Lenti és Alsólendva mezővárosok vidéke), 6. muraközi (a Murától délnyugatra elterülő) járás. A járások közötti határok korszakunkban többé-kevésbé állandóak voltak, sőt a járások belső felosztása sem változott jelentős mértékben. A járásokat hagyományosan három — egy főszolgabírói és két alszolgabírói - kerületre osztották. A kerületeket eredetileg (hivatalosan) csupán számokkal különböztették meg, vagy pedig a területileg illetékes szolgabíró nevével jelölték. Később alsó, közép(ső), vagy felső vidéknek nevezték őket, időnként pedig földrajzi neveket is alkalmaztak a megnevezésükre. A muraközi járás felső vidéke volt a „murai vidék", a középső pedig a „drávai vidék". A tapolcai járás keleti kerületét rend szeresen „külső" vagy „füredi" vidékként, északi kerületét „sümegi" vidékként, nyugati kerületét pedig „Tapolca melléki" vidékként emlegették. A szántói járás felső kerületét alkalmanként „Zala melléki" vidéknek, keszthelyi kerületét pedig „főbírói" vidéknek is nevezték.

2 Állandó székhelye korszakunkban a járásoknak még nem alakult ki, a járási tisztviselők többnyire lakóhelyükön, vagy illetékességi területükön utazgatva intézték az ügyeket. A megyeszékhely ugyan már az 1730-as évek óta Za1 Láposi Malier Jenő: Igazságot Muraköznek! Bp., 1938. 43. p.; Kring Miklós: A muraközi országhatár a magyar-horvát viszony történetében. Bp., 1942. 61-62. p. 2 Zala Megyei Levéltár (A továbbiakban: ZML) Zala megye nem nemes népességének öszszeírásai. Járási összesítők 1805-1848.; ZML Nemesi összeírások. Szavazójogi összeírások tisztújítási célra 1831-1847.