Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala megye közigazgatása 1750-1790

E kísérlet sem állhatta ki a gyakorlat próbáját, hisz mire ténylegesen működőképessé válhatott volna, visszaállt a korábbi rend. A választott tisztségviselők legalsó szintjén álltak az esküdtek. Funkciójuk alapján ők két csoportot képeztek. A tényleges esküdtek (jurassor) a fő- és alszolgabírák segítői voltak a közigazgatás területén. A törvényszéki esküdtek (assessor) a törvénykezésben közreműködő személyek voltak. Az ilyetén való szétválasztás már a XVII. században megtörtént az 1613:24. tc. alapján. Míg az assessorok általában a tekintélyesebb és jogban jártas urakból, addig a jurassorok szegényebb, sokszor épp csak az nás-olvasás „tudományával" bíró nemesek közül verbuválódtak. A vármegyei tisztikar a század '70-es évtizedétől bővült. Ez a bővülés egyértelműen azokon a területeken mutatható ki, amelyek speciális ismereteket és tudást kívántak. Bővült a választottak száma: 1773-tól másodaljegyző, 1796-tól másodalügyész, 1773-tól számvevő, 1772-től pedig hat járási aladószedő egészítette ki a tisztikart. A század második felében, ha kezdetleges módon is, de kiépült az egészségügyi ellátás rendszere. 1750-től lett fizetett orvosa a megyének. Egy 1777-ben kelt helytartótanácsi rendelet szerint a megye minden járásban köteles képzett és fizetett chyrurgust, valamint szülésznőt állítani.

16 A megye ez ügyben már a rendelkezést megelőzően intézkedett, hiszen 1774-től minden járásában dolgozott egy-egy felcser. A kapornakiban Bedekovics Mihály, az egerszegiben Nanovics Lipót, a szántóiban La Róse (?), a tapolcaiban Guinet Antal, a muraköziben pedig Juren Pál látta el e feladatot. A bábák esetében más volt a helyzet. Okét csak 1783. június 26-án tudták kinevezni, és akkor is csak felemás módon. Az Egerszegen, Lendván és Csáktornyán tevékenykedő városi szülésznőket nevezték ki járási bábáknak. Találtak megfelelően képzett asszonyt a szántói és tapolcai járásban is, a kapornaki járásban azonban nem.

17 1775-ben újabb két fizetett fővel bővült a vármegye egészségügyi szakszemélyzete. Ettől kezdve két gyógyszerész — a zalaegerszegi FIábeder Péter és a sümegi Pummer Zakariás - is évi rendes fizetést kapott a vármegyétől. 1773-tól a megye a korábbi alkalmi megbízások helyett állandó jelleggel földmérőt, vagy mérnököt (geometrát) alkalmazott. Ebben az időszakban került napirendre a folyók szabályozása, a mocsarak lecsapolása és a földek pontos felmérése. Tovább bővült az ún. gazdasági szakigazgatás személyzete. Ilyenek voltak a selyemtermelésre (selyemhernyó-tenyésztésre, illetve az eperfák gondozására) felügyelő, a lótenyésztésre felügyelő biztos, illetve más funkciókra beállított járási biztosok. 16 ZML Kg)'. ír. 1777. szeptember 9. Nr. 31. (A helytartótanácsi leirata — intimatuma —, 1777. augusztus 25. Nr. 2872.) 17 ZML Kgy. ir. 1783. június 26. Nr. 60/77.; 60/78.