Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala megye közigazgatása 1750-1790

Már az 1750-es évek elején megjelent a megyei kéményseprő. Ö nyilvánvalóan nem csupán a vármegyei épületek kéményeinek karbantartásáért felelt, hanem az egyik leggyakoribb és legfélelmetesebb természeti csapás, a „tűzi veszedelem" megelőzése, illetve elhárítása érdekében is tevékenykedett. y\ tisztségviselők és tisztviselők javadalmazása A bérek korszakunkban viszonylagos állandóságot mutattak. A főispán, illetve a választott tisztségviselők bére 1750 és 1780 között az alábbiak szerint alakult: 1750 1758 1774 1780 Főispán 1500 Ft 1500 Ft 1500 Ft 1500 Ft Első alispán 600 Ft 600 Ft 700 Ft 800 Ft Másodalispán 300 Ft 300 Ft 400 Ft 400 Ft Főjegyző 400 Ft 400 Ft 500 Ft 600 Ft Első aljegyző 200 Ft 200 Ft 250 Ft 300 Ft Másodaljegyző 150 Ft 200 Ft Főadószedő 450 Ft 600 Ft 500 Ft 600 Ft Aladószedő 150 Ft 150 Ft 200 Ft Fő szolgabírák 150 Ft 200 Ft 300 Ft 400 Ft Alszolgabírák 40 Ft 50 Ft 150 Ft 200 Ft Ügyész 150 Ft 150 Ft 300 Ft 200 Ft Alügyész 150 Ft 150 Ft Számvevő 200 Ft 200 Ft Az alkalmazott mérnök 1773-tól évi 400 Ft-ot, míg a főorvos 500, a járási felcserek pedig 150-150 Ft fizetést kaptak. Nagy jövedelembéli karriert futott be a megyei kéményseprő: 1752-ben még csupán 12, addig 1780-ban azonban már 100 Ft volt az éves bére. Az esküdtek 1773-ig nem kaptak rendes fizetést. Javadalmazásuk a tényleges munkával töltött idejükkel arányosan alakult. Napi díjuk az ülnökök esetében napi 2 Ft, a szolgabírák melletti, igazgatási feladatokban közreműködőké pedig napi 75 krajcár volt. Jövedelmük azonban a vármegyétől kapott napidíj felett az „ügyfelektől" különböző jogcímeken kapott díjakkal egészült ki. Ez az utóbbi alkalmasint meghaladta vármegyei juttatásukat. A szűkebb értelemben vett adminisztrációs költségek — nem számítva a béreket és napidíjakat — 1752 és 1780 között mintegy megtízszereződtek. A szükséges papírra, tintára, a különböző táblás kimutatásokhoz szükséges nyomtatványokra, gyertyára,