Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala megye közigazgatása 1750-1790
Mária Terézia 1771-ben némileg szűkíti a közgyűlés, ezzel együtt növeli a főispán jogkörét. Az augusztus 29-én kelt 4735. számú rendeletével a jegyző (főjegyző) kinevezési jogát a főispán hatáskörébe utalta. A megye adó- és pénzügyeit 1597 óta választott adószedő (perceptor), 1747-től főadószedő (generalis perceptor) úányította. Gondoskodnia kellett egyrészt az adók folyamatos beszedéséről, másrészt mindenfajta kifizetés teljesítéséről. Mindezen szerteágazó feladatot egészen 1756-ig egy személyben kellett ellátnia. 1756-tól az egyébként egy összegben adót fizető uradalmakhoz a vármegye ún. particularis perceptort nevezett ki. 1772-től, megszüntetve az uradalmak különállását, minden járásban aladószedőt választott a megye. Az adószedőt a megye rendszeres elszámolásra kötelezte. Eves számadásait a generalis congregatio elé kellett terjesztenie. Az egyre bonyolultabbá váló pénzügyi adminisztrációhoz kevéssé értő testület mellett egyre gyakrabban tűnt fel az e feladattal (ti. az ellenőrzéssel) megbízott számvevő (exactor), aki 1773-tól mint választott, állandó tisztségviselő jelenik meg a megyei tisztikarban. A fő-, illetve alszolgabírók hatás- és feladatköre a század közepére kialakult rendhez képest alapvetően nem változott. A tisztújításokkor ügyeltek arra, hogy a megválasztott fő-, illetve alszolgabüó az adott járás területén lakjon, ismerje a területén lévő településeket. Az ügyek intézése továbbra is a főszolgabüó kúriájáról történt. Ezen a helyzeten minden igyekezet ellenére a Józsefi korban sem sikerült változtatni. A „já-rási székhely" továbbra is csak papíron volt a terület igazgatási-adminisztrációs központja, hisz legtöbb ilyen településen még csak mutatóban sem volt olyan épület, amely az immár kinevezett főszolgabüónak lakhelyül, beosztottjainak munkahelyül, a befogott gonosztevőknek tömlöcül, a megyei huszároknak és hajdúknak quartélyul szolgálhatott volna. A járások igazgatására Balassa Ferenc külön rendelkezést adott ki. E szerint a „járásokat a főbíró és az alszolgabírók közt fel kell osztani kerületekre, a kerületeket pedig még tovább kell bontani az ott működő szolgabüó és a mellé beosztott esküdtek között 2 körzetre (numerus). Mindegyik körzetben a területért felelős esküdt, szolgabíró vagy főszolgabíró intézte az összes állami feladat végrehajtását". 15 A rendelkezés értelmében tehát Zala megye alsóbb igazgatási egységei a következők voltak: 6 járás, mindegyik élén l-l főszolgabíró, mindegyik járásban 2-2 kerület, ezek száma tehát 12, élén szolgabíróval, minden kerületben 2, így a járásban összesen 4, a megyében tehát 24 körzet, élén az esküdttel vagy valamelyik szolgabíróval. A saját körzetében azonos feladatokat végzett mindenki. A szolgabírónak csupán annyival volt több feladata, hogy ellenőriznie kellett kerülete esküdtjét. A főszolgabíró kötelessége volt a hozzá beosztott tisztviselők ellenőrzése. 15 Hajdú 1982. 239. p.
