Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala megye önigazgatása 1910-1950 között

Általános törekvés volt, hogy az adott funkció betöltésének idejét a lehető legpontosabban adjuk meg, amely a XX. század esetén már megkívánta a napra pontosságot. Ez az igény újabb problémákat szült, hiszen először el kellett dönteni, hogy mit tekintsünk kezdő dátumnak. A megválasztás (kinevezés), eskütétel, beiktatás és a tényleges munkavégzés kezdete szinte sohasem esett egy napra, ennélfogva abban maradtunk, hogy a megválasztás, illetőleg a kinevezés dámmát tekintjük irányadónak. Sajnos forrásaink elégtelen volta miatt többször előfordult, hogy a fenti elvet nem tudtuk tartani és egy másik - a hivatalviselés kezdetével összefüggő - dátumot kellett megadnunk, de ezt minden esetben jegyzetben megjelöltük. Még így is előfordult azonban az, hogy nem tudtunk napra pontos adatot megadni, sőt szép számmal akadt olyan eset is, hogy az adott hivatal viselésének kezdő vagy záró évét sem tudtuk biztosan. Ezekben az esetekben is, ha tehettük, jegyzetet alkalmaztunk. A kérdőjeles nevek és dátumok az adatok hiányát, bizonytalanságát tükrözik. Amenynyiben az adott tisztség viselése az illető halálával ért véget, azt kereszttel jelöltük. Ide kapcsolódik az előbb ismertetettek másik oldala, amikor több egymásnak ellentmondó adatra bukkantunk. Ilyenkor, hasonlóan az előző példákhoz, szintén jegyzetben fejtettük ki a problémát. Megjegyzendő, hogy a hiányos dátumok nem egyenletesen oszlanak el a cím- és névtárban. Megfigyelhető, hogy általában a történelmi sorsfordulók időszaka (1918-1919, 1945-1950) kiemelten adathiányos, ami a források esetlegességével magyarázható. Szintén általános — ezúttal a dolgok logikájából fakadó — törekvésünk volt, hogy az adott korszak tiszti címeit azok hierarchikus sorrendjében adjuk közre. Utóbb bebizonyosodott, hogy ennek színtiszta megvalósítása szintén lehetetlen és nem is mindig célszerű. A vármegyei főjegyzővel — például — egyenrangúnak számított a járási főszolgabíró, vagy az aljegyzőkkel a szolgabíró, de ha ezt a rangsort követjük, akkor széttördeljük a központi és kültisztviselők különálló rendszerét, amely a célszerűség ellen hatott volna. A központi tisztviselőkön belül szintén külön kezeltük az alispáni hivataltól független árvaszéket. A közölt rangsor így a célszerűség kritériumainak felel meg inkább, amelyet a korabeli tiszti címtárak is előnyben részesítettek a merev hierarchikus renddel szemben. A tisztviselők nevét igyekeztünk a lehető legpontosabban visszaadni, így abban az esetben ha névváltozás történt, a névtárban mindig feltüntettük (zárójelben) az eredeti nevet is. A címtárban adott tisztségnél azt a nevet tüntettük fel elsőként, amelyet akkor viselt az illető. A nevek mellett minden esetben kiírtuk — amennyiben rábukkantunk — a nemesi előnevet, az arisztokrata származás jellemzőit, a doktori címet, illetve a korszakra jellemzően a vitézi rangot. Mint már említettük az altiszti személyzetből senki nem került be a címtárba, de a főbb tisztségviselők között is akadtak olyanok, amelyeket nem vettünk lajstromba, így hiányoznak a központi tiszti személyzetből az árvaszéki ülnökök, a tűzrendészeti felügyelő, a kültisztviselők tiszti állományából pedig a járási tiszti orvosok. Kihagyásunknak közös oka, hogy a rendelkezésükre álló forrásokból rendkívül hézagosan