Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala megye önigazgatása 1910-1950 között
1929-ben, újabb állások szervezése miatt megint csak módosult a szervezési szabályrendelet. 1929. július l-jétől engedélyezett a belügyminiszter (75.265/111. 1928. sz. rendeletével) a nagykanizsai és zalaegerszegi járásokba két újabb szolgabírói állást. 3 " Az 1931. december 9-i közgyűlésen tárgyalt szervezési szabályrendelet módosítás után a megelőző állapothoz képest a központi tiszti személyzetben az aljegyzők száma hatra nőtt, míg a közigazgatási gyakornokoké egy főre csökkent. Ugyancsak egygyel kevesebben lettek az árvaszéki ülnökök. 31 Az 1941. február 13-i közgyűlésen döntöttek egy újabb aljegyzői állás megszervezéséről. 32 A Muraköz és a Muravidék Zalához való visszacsatolásával, valamint az amúgy is alapvetően megváltozott helyzetre való tekintettel a belügyminiszter az 1941. évi 125.612/III. sz. rendeletével újra megállapította a megyei tisztviselők létszámát, amit az 1941. december 11-i közgyűlésen hirdettek ki. Ez alapján a központi állomány a következőképpen alakult: 1 alispán, 1 főjegyző, 2 másodfőjegyző, 12 aljegyző, 3 közigazgatási gyakornok, 1 tiszti főügyész, 1 árvaszéki elnök, 9 árvaszéki ülnök, 1 főlevéltáros, 1 irodaigazgató, 21 irodasegédtiszt, 9 kezelő, 15 díjnok és 14 altiszt. 33 A járásokban szolgáló kültisztviselők megoszlása: 14 főszolgabú-ó, 18 szolgabüó, 7 közigazgatási gyakornok, 18 irodatiszt, 2 kezelő, 27 díjnok és 15 altiszt. 34 Összevetve a tisztviselői álláshelyek számát a korábbi állapotokkal, jól érzékelhető a megyei hivatalnoki kar felduzzadása. Ennek csak egyik faktora volt 1941 végén a megye területének növekedése, a másik okot a háborúval összefüggő igazgatási feladatok növekedésében lelhetjük meg, ami különösen a kültisztviselői gárdát érintette a járásokban. A belügyminiszteri rendelet nyomán bekövetkezett állományváltozást a törvényhatósági bizottság 1942. február 12-i közgyűlésén vezették át a vármegyei szervezési szabályrendeletbe. Ugyanekkor rendelkeztek az alsolendvai járáson belül létrehozott belatinci szolgabírói kirendeltség szervezetéről is. A kirendeltség egy vezetőből (szolgabíró), egy irodatisztviselőből vagy díjnokból és egy hivatalszolgából kellett, hogy álljon. 35 A második világháború utáni kaotikus helyzetben a régi megyei önigazgatási rendszer az őt — több oldalról - ért személyi és tárgyi veszteségeket a hátralévő öt 30 ZML Kgy. 1929. május 13. 320. jkv. sz. 31 ZML Kgy. 1931. december 9. 210. jkv. sz. 32 ZML Kgy. 1941. február 13. 15. jkv. sz. 33 A tiszti főorvos (és a járási orvosok is) 1936-tól állami tisztviselők voltak, ezért hiányoznak az önkormányzat állományából. (1936:IX. tc.) 34 ZML Kgy. 1941. december 11.118. jkv. sz. 35 ZML Kgy. 1942. február 12. 10. jkv. sz. A belügyminiszteri rendelethez képest annyi volt a változás, hogy a központi állományba sorolt 9 kezelő helyett csak 6 került át a szervezési szabályrendeletbe. A megnövelt számú aljegyzők közül az egyiket az árvaszékhez kellett beosztani, továbbá az alispáni hivatalon belül egy aljegyzőt országmozgósítási, egyet pedig közjóléti ügyek intézésével kellett megbízni.
