Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala megye önigazgatása 1910-1950 között
évében igazából már nem tudta kiheverni. A háború idején is sokat veszített autonómiájából - csaknem mindent -, de legalább a formai szempontok még érvényesültek, viszont 1945 után már ezek is csak egyre kevésbé. A politikai erők - különösen a feltörekvő baloldal - zsákmánynak tekintették a közigazgatást, a tisztviselők poKtikai lojalitása fontosabbá kezdett válni, mint szakértelmük, amelynek egyenes következménye volt az ágazat szétzüllesztése. Az igazgatás szétesettségét mutatja az a tény, hogy csak 1947 végén kerülhetett sor az 1945 utáni változások hivatalos átvezetésére a szervezési szabályrendeletben. A törvényhatósági bizottság az 1947. november 22-i közgyűlésén határozta el a — már korábban ismertetett - 4330/1945. M. E. sz. rendelet területátcsatolásai, a 152.445/ 1947. III/I. BM. sz. rendelet által megállapított új normállétszám, valamint a 8450/ 1947. Korm. sz. és a 1030/1945. M. E. sz. rendeletek által kiváltott személyzeti változások átvitelét a szervezési szabályrendeletbe. Ez is csak azért történt meg ekkor, mert a 84.284/1947. sz. B. M. rendelet kifejezetten utasítást adott a módosításra. Érdekes módon az országhatár módosulásával újra elcsatolásra került délnyugati járások nem szerepeltek a szervezési szabályrendelet módosításai között. A közgyűlésen ennek megfelelően a zalai járások sorából csak az alsolendvai (maradék) és a balatonfüredi járásokat törölték, tízben határozva meg a megyéhez tartozó járások számát (keszthelyi, lenti, letenyei, nagykanizsai, novai, pacsai, sümegi, tapolcai, zalaegerszegi, zalaszentgróti). A központi szolgálatban álló vármegyei aljegyzőkből vármegyei jegyzőkké ekkor átkeresztelt tisztviselőkből mindössze ötöt és a közigazgatási gyakornokból (segéd)-fogalmazóvá ugyanekkor átnevezett státuszból is csak kettőt tartottak meg. Ugyanúgy redukálódott ötre az árvaszéki ülnökök száma is. A járásoknál az azok élén álló — főszolgabíróból lett — főjegyzők mellett egy-egy — szolgabíróból lett — járási jegyző állt és a tíz járásra jutott még hat (segéd)fogalmazó. A kezelői, díjnoki és kisegítő szolgai személyzet alkalmazását már a 2500/1945. M. E. sz. rendelet megszüntette, helyettük - új névvel - irodai tisztviselőket, irodai alkalmazottakat és altiszteket foglalkoztattak. A szervezési szabályrendelet az alispáni hivatalban 24, a járásokban 20 irodai tisztviselő alkalmazását tette lehetővé, míg a vármegyei altisztek száma ugyancsak összesen 20 lehetett. 36 ZML Kg}'. 1947. november 22. 176. jkv. sz. Ily módon, amit egy 1948. december 3-án kelt névjegyzék is alátámaszt, 108 állás volt a megyénél — járásokat is beleértve - rendszeresítve. Ugyanekkor, a kimutatás szerint, a tényleges létszám 125 volt, az irodai tisztviselők időközben felduzzasztott — normállétszámon felüli — száma miatt. ZML Zala vármegye alispánjának iratai (A továbbiakban: Alisp. ir.) 34.873/1948.
