Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala megye közigazgatása 1861-1910

tására lehetett fordítani 1893. január 1-jéig visszamenő hatállyal. Mindez szükségessé tette az összes vármegyei alkalmazott fizetésének újbóli megállapítását. Erre az 1893. május 1-jei közgyűlésen került sor. A közgyűlés a központi tisztviselők többségének fizetését — az aljegyzők és az árvaszéki ülnökök kivételével — változatlanul hagyta. Az aljegyzők évi 100-200 Ft-tal, az ülnökök fejenként 100 Ft-tal kaptak többet, javítot­ták a járási főszolgabírák és szolgabírák fizetését is, az előbbiekét 200, az utóbbiakét 100 Ft-tal. A segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet tagjai közül a kőnyomdász, a segéd­kőnyomdász, az írnokok, a hivatalszolgák és a tiszti katonák juttatását emelték 20 és 60 Ft közötti összegekkel." A. századforduló A megszaporodott hivatali teendők, a jelentősen megnövekedett ügyforgalom kellő­képpen leterhelték mind a központi, mind a járási hivatalok tisztviselőit. A rengeteg munka miatt ezekben az években a megye állandó küzdelmet folytatott mind a tiszti, mind a segéd- és kezelőszemélyzet létszámának kibővítése érdekében. Lehetőségeit azonban behatárolta a kiutalt állami javadalmazás nagysága, s a megyei pótadó kive­tésének is megvoltak a korlátai. Az új állások rendszeresítésére irányuló javaslatokat ezért mindig egyeztetni kellett a belügyminisztériummal. A problémák a központi hivataloknál jelentkeztek fokozottabb mértékben. Az alispáni hivatal, az árvaszék és a számvevőség egyaránt munkaerőhiánnyal küszködött. A közigazgatási bizottság elő­terjesztése nyomán 1893-ban már a megyei közgyűlés is foglalkozott az üggyel, s mind­három hivatalnál a tisztviselői, illetve kezelői létszám szaporítását szorgalmazta. A belügyminisztérium egyelőre csak egy árvaszéki ülnöki és három árvaszéki írnoki állás létesítését engedélyezte. 100 Az alispáni hivatal halmozott teendőire hivatkozva a megye éveken át kérelmezte az ötödik aljegyzői állás létrehozását, mire 1897-ben vég­re betölthették a tisztséget. 101 Többször fel kellett hívni a figyelmet a számvevőség gondjaira is. Itt a főszámvevő rendelkezésére álló munkaerő a legnagyobb erőfeszí­téssel sem tudta ellátni a rá háruló feladatokat. Az útadó ügyek kezelése, a községi költ­ségvetések és számadások felülvizsgálata, a napi, halaszthatatlan tennivalók intézése mellett a főszolgabírói hivatalok és a községek pénzkezelésének helyszíni ellenőrzé­sére már alig jutott idejük. A megye az alszámvevők számának növelésével próbálta 99 Az eddigi fizetésekre vonatkozóan lásd az 1887. december 24-én jóváhagyott, új szerve­zési szabályrendeletet. In: Zala vármegye szabályrendeletei. Zalaegerszeg, 1889. 3-18. p. Az új fizetésekkel kapcsolatban: ZML Kgy. jkv. 1893. május 1. 7. sz. 100 ZML Kgy. jkv. 1893. május 1. 21. sz, 1893. október 2. 244. sz. 11)1 ZML Kgy. jkv. 1893. május 1. 21. sz, 1894. október 1. 235. sz, 1895. október 1. 1266. sz, 1896. október 1. 483. sz, 1897. október 4. 373. sz, 1904. július 5. 352. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents