Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala megye közigazgatása 1861-1910
nek, a költségvetést és zárszámadást tárgyaló őszi és tavaszi közgyűléseiket rendesen megtartsák. Köteles volt minden héten legalább egy körjegyzőségi székhelyet meglátogatni, s a jegyzőség ügyvitelét alaposan megvizsgálni. A tapasztalt hiányosságok és rendetlenségek megszüntetése érdekében azonnal intézkedett, a felmerült panaszokat lehetőség szerint helyben orvosolta. Hogy a községek tényleges állapotáról személyesen is meggyőződjön, a jegyzőségi székhelyek mellett alkalmanként az egyes községeket is felkereste. Különös gonddal kellett ügyelnie arra, hogy „a felek a közigazgatási eljárásoknál minél kevesebb költséggel terheltessenek". A főszolgabíró járása helyzetéről minden hónapban beszámolt közvetlen felettesének, az alispánnak. A szolgabíró a főszolgabíró rendelkezése alatt állt és csak az ő megbízásából járhatott el. A főszolgabírót távollétében helyettesítette, ebben az esetben a törvények és szabályrendeletek által kizárólag főszolgabúói hatáskörbe utalt ügyeket — pl. kihágási és fegyelmi bíráskodás, pénzkezelés — csak külön alispáni felhatalmazással intézhette. Rendelkezett még a szabályrendelet a hivatalos kiküldetések alkalmával felmerülő napi- és fuvardíjakról, valamint a tisztviselők, illetve a segéd- és kezelőszemélyzet szabadságolásáról. Vasúton történő hivatalos utazás esetén pl. csak az alispán számolhatott el első osztályú jegyet, a többieknek csak a másodosztályra szóló útiköltséget fizették ki. (A vonatokon ekkor három kocsiosztály létezett.) A szabadságot illetően a tisztviselők évi négy heti, a kezelőszemélyzet tagjai pedig évi két heti szabadságot igényelhettek. A szabadságidőt „a szolgálat érdekeire való tekintettel" az alispán osztotta be. A szabályrendelet megalkotása után a közgyűlés az azzal ellentétben álló, összes korábbi megyei szabályrendeletet — így az első törvényhatósági törvény alapján létrehozott 1872. évi szervezési szabályrendeletet, valamint az 1883. április 5-i szabályrendelet eredeti változatát is — hatályon kívül helyezte. Az árvaszéki személyzet hatáskörével és feladataival külön szabályrendelet foglalkozott. 90 Az 1887. december 24-én bekövetkezett belügyminiszteri jóváhagyásig még két, említésre méltó módosítást hajtottak végre az itt tárgyalt szabályrendeleten. 1886. december l-jétől egy negyedik aljegyzői állást is rendszeresítettek, így a végleges szövegben már nem három, hanem négy aljegyzőt tüntettek fel. Sokkal lényegesebb volt a másik, a szentgróti járás felállítására vonatkozó módosítás. 91 A szentgrótiak ugyanis nem adták fel a reményt 1877-ben elvesztett járási székhelyi státuszuk visszaszerzését illetően, s 1886-ban a környékbeli községekkel együtt újból kérelmezték egykori járásuk visszaállítását. A megye ugyanazokkal az indokokkal, mint 1882-ben, ezúttal is pártolta a kérést. Az 1886. október 1-jei közgyűlésre már el is készült az erre vonatkozó tervezet. A leendő szentgróti járásba a sümegi, 90 Mindezeket a határozatokat, illetve az új szervezési szabályrendelet szövegét lásd: ZML Kgy. jkv. 1886. auguszUis 9. 127. sz. 91 ZML Kg}', jkv. 1886. december 1. 357. és 362. sz, 1887. október 3. 542. sz.
