Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala megye közigazgatása 1861-1910

tiltakozott, a miniszter azonban hajthatatlan maradt, így a megye a következő év májusában kénytelen volt végrehajtani a rendelkezést.

81 Törekvések új járási székhelyek létrehozására. A tisztviselői állomány létszámának és illetményeinek újbóli meghatározása A járási beosztás sokat vitatott ügye ezzel csak ideiglenesen jutott nyugvópontra. A Letenye környékiek sikerén felbuzdulva hamarosan a szentgrótiak is úgy látták, hogy itt az ideje 1877-ben elvesztett járási székhelyi stámszuk visszaszerzésének. Ennek érdekében 1882-ben folyamodványt intéztek a megyei közgyűléshez. A megye Szentgrót kereskedelmi forgalmára és a környékbeli községek meglévő járási székhelyeivel való érintkezés nehézségeire hivatkozva támogatta a javaslatot, s a szükséges költségek fedezetének biztosítását kérte a belügyminisztériumtól. Még ugyanebben az évben a Balatonfüred környékén elhelyezkedő, s az ottani járásbírósághoz tartozó községek is megoldást kerestek a járási székhelyükkel való nehéz kapcsolattartásból származó problémákra. Ezúttal azonban nem a Veszprém megyéhez történő csatolást, hanem balatonfüredi székhellyel egy teljesen új járás felállítását szorgalmazták. A megye a tapolcai járás nagy kiterjedésére, s a járási székhelytől távol lakók hivatalos ügyintézés kapcsán keletkező költségeire és időveszteségére utalva ezt az ügyet is felkarolta. A balatonfüredi járás létesítését „a megyei közigazgatás elodázhatatlan érdekédnek minősítve, a következő év elejétől így most már nem egy, hanem két új járás létrehozásának költségeit igényelte a belügyminisztériumnál.

82 A járási székhelyek újbóli megállapítását nemcsak a helyi közigazgatás kapcsán felmerülő nehézségek indokolták. Folyamatban volt már ekkor a megyék háztartásáról szóló, 1883. évi XV. törvénycikk előkészítése. Az 1883. március 14-én szentesített törvény állandósította és véglegesítette az országos költségvetésből a megyék részére kifizetendő, s a közigazgatási költségek legfőbb fedezetéül szolgáló államsegélyek rendszerét. A megyei közigazgatási költségek túlnyomó része most már véglegesen az állami költségvetést terhelte, a fedezetet pedig az egyenes és közvetett adók, valamint az állam egyéb bevételei biztosították. A megyék által az állami egyenesadók után közigazgatási, közlekedési, közgazdasági, közművelődési és jótékonysági célokra kivethető pótadó mértékét 5 %-ban maximálták. A megyék költségvetési önállóságának növelése ellenkezett volna a közigazgatás minél szélesebb körű államosítására irányuló, központosító törekvésekkel.

83 Az államsegélyek folyósítása szükségessé tette a megyei tiszti, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet állományának, valamint illetményeinek pon81 ZML Kgy. jkv. 1878. november 18. 179. sz, 1879. február 10. 4. sz, 1879. május 5. 21. sz. 82 ZML Kgy. jkv. 1882. május 1. 11. sz, 1882. szeptember 11. 102. sz. 83 Sarlós 150-151. p.