Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala megye közigazgatása 1861-1910
tos meghatározását, s ezzel összefüggésben a járások létszámának rögzítését. Mindezt egy újonnan készítendő szabályrendeletnek kellett magába foglalnia. Ennek megalkotását Zalában az 1883. április 5-i megyei közgyűlés tűzte napirendjére. Elöljáróban rögtön a kérelmezett szentgróti és balatonfüredi járás felállítása került szóba. A jelenlévők sajnálattal vették tudomásul, hogy a fent említett törvény által engedélyezett javadalmazás a két járás létrehozását nem teszi lehetővé. A nehezen adminisztrálható tapolcai járás gondjain egyelőre egy újabb segédszolgabírói állás rendszeresítésével segítettek. Az egyik itteni segédszolgabírót ezentúl a balatonfüredi fürdőbiztosi teendők ellátásával is megbízták, ami által költségmegtakarítást értek el. Mindebből kifolyólag az elfogadott szabályrendelet az eddigi járási székhelyek megtartásával Zala megyében továbbra is tizenegy közigazgatási járást állapított meg. Meghatározták a tiszti, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet létszámát és illetményeit is. Eszerint a központban az alispán, a főjegyző, a három aljegyző, a tiszti ügyész, a pénztárnok, az alpénztárnok, a számvevő, az alszámvevő, az árvaszéki elnök, az öt árvaszéki ülnök, az árvaszéki jegyző, az árvaszéki pénztárnok, a két árvaszéki számvevő és a levéltárnok, a járásokban pedig a szolgabírák és segédszolgabírák végezték a fontosabb hivatali teendőket. A közegészségügyi feladatok ellátásáért a főorvos és a neki alárendelt tizenegy járási orvos volt a felelős. A három állatorvost Zalaegerszegen, Sümegen és Csáktornyán helyezték el. Az általános hivatali munkát a központi segéd- és kezelőszemélyzet (iktatók, kiadók, írnokok stb.), valamint a járásokban alkalmazott szolgabírói írnokok és gyakornokok segítették. A szolgaszemélyzet tagjai közé a tisztikatonákat, a hivatalszolgákat és a házfelügyelőt sorolták. Az alispán fizetését - mint a legmagasabbat - évi 2200 Ft-ban rögzítették. Utána a főjegyző, az árvaszéki elnök (mindketten 1600 Ft-tal), a tiszti ügyész (1200 Ft), az első aljegyző és az árvaszéki ülnökök (mindegyikük 1100 Ft-tal) következtek. A középmezőnyt 1000 Ft-os fizetéssel a főorvos, a főpénztárnok, a főszámvevő, az árvaszéki jegyző, az árvaszéki pénztárnok, az első árvaszéki számvevő, a levéltárnok és a járási szolgabúák alkották. A segédszolgabírák 700, az állatorvosok 400, a járási orvosok 250 Ft-ot kaptak. Egy iktató vagy lajstromozó a központi hivatalokban 700, egy szolgabírói hivatalszolga 200 Ft-ot keresett. A megye háztartásának évi szükséglete a fenti személyzettel 107.418 Ft 70 krajcárt tett ki. Ebből a törvény által engedélyezett állami javadalmazás 106.100 Ft volt, a többit a megye saját forrásból teremtette elő. A szabályrendeletben rögzített változtatásokat az év végi, 1883. december 17-én bekövetkező tisztújításon foganatosították. 84 A következő év elejétől a megye közbiztonságát csendbiztosai vezetésével addig védelmező foglárságra sem volt többé szükség. A csendre és a rendre ezentúl az országosan 1881-ben felállított magyar királyi csendőrség felügyelt, amely megyénkben ténylegesen 1884. január l-jével kezdte meg működését. A megyei foglárság intéz ZML Kgy. jkv. 1883. április 5. 6. sz., 1883. december 17. 214-215. sz.
