Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala megye közigazgatása 1861-1910
gabíró főispáni kinevezésével próbálták enyhíteni. Nyilvánvaló volt azonban, hogy ez nem jelenthet végső megoldást. Ezért úgy vélték, hogy a működési zavarokat csak a járási beosztás egészének megváltoztatásával, az egyes járások területe közötti aránytalanságok felszámolásával — nem pedig egyes községek ide- vagy odacsatolásával — lehet kiküszöbölni. „A megye járásainak az 1870. [évi] 42. t[örvény]c[ikk] hatálybaléptekor megállapított, aránytalan teriileti beosztása az azóta fejlődött viszonyoknak és a közigazgatás elé szabott feladatoknak ma már egyáltalán meg nem felel" — jelentették ki. Majd „a jelzett közhátrányú bajon segítendő" egy újabb bizottságot küldtek ki új járási beosztás kidolgozása végett. A bizottság munkálatait úgy kellett irányítani, hogy az esedeges változások már a következő év elején megtartandó általános tisztújításon életbe léphessenek. 7 ' Nem sokkal ezután megérkezett az a belügyminiszteri rendelet, amely „a közigazgatás irányában fokozódó igények"-re tekintettel a szolgabírák segédszemélyzetének bővítését helyezte kilátásba. Eszerint azokban a törvényhatóságokban, amelyekben a törvényhatósági törvényt követő újjászervezés alkalmával a szolgabírák mellé nem rendszeresítettek olyan segéderőt, aki a szolgabírót akadályoztatása esetén helyettesíti, annak megbízottjaként eljár, s általában teendői ellátásában közreműködik, ilyen állások szervezéséről gondoskodni kell. A rendelet kimondta, hogy az új tisztségek létrehozásával járó költségek fedezetét - a kedveződen pénzügyi helyzet miatt - minden törvényhatóság igyekezzék a szolgabúói járások számának csökkentésével vag}' esedeg a költségvetés egyéb tételcinéi elért megtakarításokkal előteremteni. A miniszter azt is a megye tudomására hozta, hogy Zalában a segédek évi fizetése 800 Ft lehet, emellett a szolgabírák évi 400 Ft-os fizetéssel írnokot is tarthatnak. Ez utóbbiak javadalmazását lehetőleg a segédekéhez hasonló módon kell biztosítani. Hozzátette még, hogy az új tisztviselők a következő tisztújítás alkalmával foglalhatják el állásukat. 72 Mivel megyénkben a szolgabüák mellett eddig csak írnokokat alkalmaztak, remélni lehetett, hogy a hivatalba lépő új tisztviselők könnyítenek majd valamelyest a járások vezetőinek terhein. A járások új beosztásán munkálkodó bizottságnak tehát most már a fenti rendelet útmutatásait, s az ezzel kapcsolatos pénzügyi megfontolásokat is tekintetbe kellett venni. Végül egy, a megyét - tapolcai, sümegi, keszthelyi, nagykanizsai, pacsai, zalaegerszegi, novai, alsolendvai, perlaki és csáktornyai székliellyel — tíz járásra felosztani szándékozó tervezet került az 1877. szeptember 3-án ülésező megyei közgyűlés elé. Az ezzel kapcsolatos álláspontok azonban feltételezhetően megoszlottak, mivel rögtön az ülés elején azt a kérdést tették fel szavazásra, hogy a jövőben mennyi legyen egyáltalán a járások száma. Maradjon-e a jelenlegi tizenkettő, vagy szállítsák le tízre? A lezajlott név szerinti szavazáson a törvényhatósági bizottsági tagok többsége a tizenkét járás 71 ZML Kg}', jkv. 1877. március 5. 9. sz. 72 ZML Alisp. ir. 1877. 8878. sz.
