Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala megye közigazgatása 1861-1910

síthette a kormány akaratát. így óhatatlanul az utóbbi befolyását erősítette a megyei önkormányzat rovására. A törvényhatóságnak viszont nem volt igazán szankcionálási lehetősége a bizottsággal szemben. A megyei közgyűlés szerepe az állami hatáskör egyre nagyobb kiterjesztése miatt csökkent, s a kormánnyal való kapcsolat is módosult. A kormányzat és a megye közé „beékelődött" a közigazgatási bizottság. Létrehozása az 1872 óta meglévő hivatalszerkezetet nem érintette. A tisztviselők közül hivatalból tagja volt az alispán, a főjegyző, a tiszti ügyész, a főorvos és az árvaszéki elnök. További tíz tagját a közgyűlés választotta, a központi hatalmat pedig hatan (a főispán, az adófelügyelő, a tanfelügyelő, a postaigazgató, az államépítészeti hivatal vezetője és a királyi ügyész) képviselték. így — a többi megyéhez hasonlóan — Zalában is 21 taggal jött létre a testület/'

2 A közigazgatási bizottságokhoz hasonlóan a törvényhatóságok 1876-ban megvalósított területrendezése is a kormány hatalmának erősítését szolgálta az ország igazgatási egységének, a közigazgatás zökkenőmentes működésének megteremtésével. A történetileg hagyományozott területi beosztás, az egyes megyék nagyságának óriási különbözősége, a kis megyék fenntartásának mind aránytalanabb adminisztrációs terhei, bizonyos székhelyek nehéz megközelíthetősége, más törvényhatóságoknak a megyék testébe benyúló területei (enklávék) már régóta akadályozták a közigazgatás helyes megszervezését. A törvényhatóságok területe sem a természetes határokhoz, sem a települések nagyságának és számának időközi változásaihoz nem igazodott. A nagyságbeli különbségek, a népesség és adóképesség szempontjából való eltérések súlyos gondokat okoztak. A területrendezést a közigazgatás korszerűsítésének igénye mellett a háziadó tervbe vett bevezetése is indokolta. Ennek feltétele az egyes törvényhatóságok lakosságának száma és adóalapjának nagysága közötti óriási különbségek felszámolása volt. A rendezés során ugyanis saját önkormányzati költségeik fedezésére képes közigazgatási területeket kellett kialakítani. Az előremutató javaslatok és elképzelések jó részét az érintett megyék ellenállása miatt nem sikerült megvalósítani. A hosszas viták után megszületett törvény végrehajtása folytán a Királyhágón inneni területen csak a „legkirívóbb anomáliák" szűntek meg, a leginkább halaszthatatlan és elkerülhetetlen változások történtek meg. Nem jött létre a megyék eredetileg tervbe vett költségvetési önállósága sem. A közigazgatási költségek legfőbb fedezetéül szolgáló államsegélyek rendszere továbbra is fennmaradt/'

1 62 Stipta 187-189. p.; Sarlós 134-135, 138-139. p.; Szász Zoltán: A konzervatív liberalizmus kora. A dualista rendszer konszolidált időszaka (1875-1890). In: Magyarország története 1848-1890. (Főszerk. Kovács Endre, szerk. Katus László) I-II. kötet Budapest, 1979. (A továbbiakban: Szász) 1238-1240. p. « Stipta 173-186. p.; Csizmadia 145, 147, 152. p; Sarlós 149-150. p.; Szász 1243. p.