Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala megye közigazgatása 1861-1910
Zala megye és a területrendezés A területrendezési törekvések és az ezzel kapcsolatban javasolt közigazgatási változások Zala megyét is érintették. A törvényjavaslat elkészítésekor megyénket illetően a tapolcai járás Veszprém megyéhez csatolását és a járások számának csökkentését vették tervbe. A megye persze azonnal tiltakozott területének kilátásba helyezett megcsonkítása ellen. A fő érv az önkormányzati költségek fedezése érdekében a lakosság megtartása, az adóalap védelme volt. Ragaszkodott a megye a meglévő tizenkét szolgabírói járáshoz is. Ezek további fennállását az erre vonatkozó 1874. február 3-1 közgyűlési határozat szerint „a jó köz- és belkormányzatnak az eddigi tapasztalatokon alapuló igényei" indokolják. 64 Ezt követően már nem az egész tapolcai járásnak, hanem csak az ottani községek egy részének — Felső- és Alsóőrsnek, Lovasnak, Paloznaknak, Csopaknak, Kövesdnek, Arácsnak, Balatonkisszőlősnek, Balatonfürednek, Tihanynak, Nagy- és Nemespécselynek, Aszófőnek, Örvényesnek, Vászolynak és Balatonudvarinak, összesen tehát 16 községnek — Veszprém megyéhez csatolása merült fel. Az elválást maguk a községek is szorgalmazták, hiszen balatonfüredi járásbíróságuk révén már amúgy is a Veszprémi Királyi Törvényszékhez tartoztak. A megye, gondos mérlegelést követően, nem utolsósorban ez utóbbi oknál fogva 1874. szeptember 9-i közgyailésén hozzájárult az elcsatoláshoz. Indoklásában előadta, hogy „a közgyűlés, habár nem titkolhatja mély fájdalma érzetét afelett, hogy az elcsatolás által e megyének historiailag alakult területe csorbítást szenved, és az illető községek lakossága az évszázadokon át szőtt együvé tartozás kötelékéből kiemeltetik, de azt a fentebb kifejtett országos közérdek érvényesülhetésének áldozatul hozni önzéstelen hazafias indulatával kész levén". Mindemellett megemlítette az adóalap elvesztése miatt érzett aggodalmát és kijelentette, hogy „a célba vett elcsatolásra vonatkozó fentebbi nyilatkozatban az ország közérdeke érvényesülhetésének meghozott áldozatot kegyeskedjék a Nagyméltóságú Belügyminiszter Úr olyannak tekinteni, mely ezen törvényhatóság saját önfenntartási érdeke által kijelölt végső határig terjed, elannyira, miszerint azon túl e megyétől bármely oldalróli területcsorbítás fejlődhetési életképességének kockáztatása, s illetőleg önfeladás nélkül nem is kívántathatnék". A beleegyezésnek azonban „ára" volt. Mindennek fejében a megye azt kívánta, hogy azokat a községeket, amelyek az elcsatolni szándékozottakon kívül ugyancsak a balatonfüredi járásbúósághoz, s ezzel a veszprémi törvényszékhez lettek beosztva, törvénykezésileg rendeljék a megye, vagyis a tapolcai járásbíróság és a zalaegerszegi törvényszék fennhatósága alá. Másrészt a területrendezésnél vegyék figyelembe az e megyébe beszögellő területeket is, mindenekelőtt a Vas megyéhez tartozó Egervár és környékét, s azt a megyébe kebelezzék át. 65 Az előbbi javaslattal nyilván64 ZML Kgy. jkv. 1874. február 3. 10. sz. 65 ZML Kg) 7 , jkv. 1874. szeptember 9. 214. sz.
