Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala megye közigazgatása 1861-1910

távollétében a főjegyző helyettesítette. A tiszti ügyész a törvényhatóság jogtanácsosaként vigyázott a törvények, rendeletek és a törvényhatósági szabályrendeletek betartására. Véleményét minden olyan ügyben, ahol jogi szempontok merültek fel, ki kellett kérni. A szolgabíró a járás első tisztviselőjeként a hatósága alatt lévő községek felügyeletét látta el. Az utasításokat közvetlen felettesétől, az alispántól kapta. Külön pecsétje volt a törvényhatóság címerével és a járás nevét tartalmazó körirattal. A többi tisztviselő hatáskörét, valamint a segéd- és kezelőszemélyzet létszámát és szervezetét a törvényhatóság saját szabályrendelete állapította meg. A tisztviselőket — a főispán által kinevezettek kivételével — a törvényhatósági bizottság választotta hat évre. A tisztüjításokon minden állásra legalább három személyt kellett jelölni. Ettől csak akkor lehetett eltérni, ha nem jelentkezett három kijelölhető egyén a betöltendő állásra. A tisztviselő mindazért a kárért, melyet hivatalos eljárásában akár cselekvése, akár mulasztása vagy vétkes gondatlansága által okozott, teljes kártérítéssel tartozott. Ha a tisztviselő meghagyásból járt el, akkor az intézkedést elrendelőket, vagy adott esetben a kérdéses határozatot meghozó bizottsági tagokat vonták felelősségre. A törvény záró paragrafusai egyikében (91. §.) elrendelte, hogy kihirdetése után, a belügyminiszter által kitűzött időpontban minden törvényhatóságnak közgyűlést kell tartani. Itt egy küldöttséget választanak, amely a jövőre nézve tervezetet dolgoz ki a törvényhatóság országgyűlési és törvényhatósági választókerületekre, valamint szolgabírói járásokra való felosztásáról, a tisztikar, a segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet létszámáról, hatásköréről, fizetéséről és az árvaszék szervezetéről. Ezenkívül összeállítja a választók névjegyzékét, és elkészíti a legtöbb adót fizetők névsorát.

42 Ezzel létrejött a központi kormány és a megyék közti „kis kiegyezés". A törvény a polgári kori középfokú igazgatás, a hazai területi önkormányzati rendszer alaptörvénye lett. Kijelölte a helyi önkormányzat kereteit, és megteremtette a hatékony központi igazgatás feltételeit. A megyéket, székeket, kerületeket stb. mint történeti intézményeket meghagyta, de szerepüket, hatáskörüket átformálta. így próbálta őket betagolni az új államszervezetbe. Végrehajtásával a középfokú közigazgatási egységek szervezete egységessé vált, mivel addigi, belső közigazgatási viszonyaikat a törvény előírásai szerint kellett átalakítaniuk.

43 Mindez a korábbi, széles körű önkormányzati jogok korlátozásával járt. A főispán kivételes hatalommal való felruházásának lehetősége, kinevezési hatásköre már eleve a jogok csorbítását jelentette. Ez utóbbi azonban egyelőre a tiszti és hivatali személyzetnek még csak viszonylag szűk körére terjedt ki. Tágabb volt már az a kör, amelybe a belügyminiszter engedélyéhez kötött közgyűlési határozatok tartoztak. Ezeket csak miniszteri láttamozás után lehetett végrehajtani. A megyei költségvetést 12 A törvény szövegét lásd: Magyar Törvénytár 1869-1871. évi törvénycikkek. Budapest, 1896. (A továbbiakban: Törvényhatósági törvény) 211-221. p. 43 Stipta 154-155. p.