Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala megye közigazgatása 1861-1910

főispán - akadályoztatása esetén az alispán - elnökölt. A közgyűlések számáról és idejéről a törvényhatóság saját szabályrendeletében maga határozott. A közgyűlés hatáskörébe tartozott többek között a szabályrendeletek alkotása, a közigazgatási beosztás és a választókerületek kialakítása, a törvényhatósági utak és közművek gondozása, kölcsönök felvétele, törzsvagyon szerzése és elidegenítése, a költségvetési előirányzat megállapítása, a tisztviselők választása és fizetésének szabályozása, új hivatalok létesítése, a községek és rendezett tanácsú városok felügyelete stb. A törvényhatóság élén álló főispánt a belügyminiszter előterjesztésére a király nevezte ki. A főispán a végrehajtó hatalom képviselőjeként ellenőrizte a törvényhatóság önkormányzatát, s őrködött a törvényhatóság által közvetített állami közigazgatás érdekei felett. A tisztviselők közül ő nevezte ki a csendbiztost, a várnagyot, a tiszteletbeli tisztviselőket, valamint élethossziglan a levéltárnokot, illetve a segéd- és kezelőszemélyzetet. A hanyag vagy vétkes tisztviselők ellen vizsgálatot rendelhetett el, s fel is függeszthette őket. Ha a törvényhatóság vagy az alispán valamilyen felsőbb rendelkezést vagy utasítást nem hajlott végre, az illetékes miniszter kivételes hatalommal ruházhatta fel. Ilyenkor a törvényhatóság mindazon tisztviselőivel, akikre a szabotált rendelet foganatosításához szüksége volt, szabadon és közvetlenül rendelkezhetett. Ez esetben a tisztviselőknek a főispán utasításait azonnal és feltétlenül követniük kellett. A kivételes hatalom a rendelet végrehajtásával ért véget. A törvény pontosan felsorolta a törvényhatóság központi és kültisztviselőit. Központi tisztviselők: az alispán, a jegyző, a tiszti ügyész, az árvaszéki elnök és ülnök, a pénztárnok, a főorvos, a főmérnök, a levéltárnok, a főszámvevő, a közgyám és az állatorvos. Kültisztviselők: a szolgabkó, a rendezett tanácsú városok polgármesterei, valamint a helyi viszonyok függvényében a járási orvos, a járási mérnök, a járási számvevő és a járási közgyám. Azt is előírta, hogy a központi tisztviselők a törvényhatóság székhelyén, a kültisztviselők pedig a járásban kötelesek lakni. Az alispán mint a törvényhatóság első tisztviselője vezette a törvényhatóság nevében a közigazgatást, végrehajtotta a kormány rendeleteit és a törvényhatósági bizottság közgyűlésének határozatait, ezenkívül intézkedett minden olyan ügyben, mely nem tartozott a közgyűlés vagy az egyes tisztviselők hatásköréhez. Rendelkezett a törvényhatóság tisztviselőivel, a segéd- és kezelőszemélyzettel. Ha valaki hivatalát elhanyagolta, azt más rendes vagy tiszteletbeli tisztviselővel helyettesíthette a kötelességét nem teljesítő tisztviselő fizetésének rovására. Havonta legalább egyszer megvizsgálta a törvényhatóság pénztárát, gondoskodott a közgyűlésen napirendre tűzött tárgyak előkészítéséről és a katona beszállásolásról, s elrendelhette karhatalom alkalmazását. A közgyűlésnek és a főispánnak bizonyos időközönként részletes jelentést készített intézkedéseiről és a törvényhatóság állapotáról. Aláírta a törvényhatóság nevében kiállított okmányokat, leveleket, felterjesztéseket, s őrizte a törvényhatóság pecsétjét. A jegyzők vezették a közgyűlés jegyzőkönyveit, megfogalmazták a határozatokat, a közgyűlési és alispáni felterjesztéseket, jelentéseket, leveleket Az alispánt