Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala megye közigazgatása 1861-1910
tette az országgyűlésre való követküldés jogát, 1867 után pedig - a képviseleti választójog alapján összeült országgyűléssel és a parlamentnek felelős kormányzati rendszerrel — a korábbi, alkotmányvédő szerep is háttérbe szorult. Ennek ellenére a megyék nagy része továbbra is igényt tartott a politikai kérdésekben való véleménynyilvánításra. A kapitalista fejlődés biztosításához, a kiegyezés után meginduló gazdasági fellendülés tartós fennmaradásához azonban modern, polgári államszervezetre, gyorsan és hatékonyan működő közigazgatási apparátusra volt szükség. A megyék helyi politizálása, meglévő elavult hivatalszerkezete, partikuláris törekvései viszont gátolták ezen célkitűzés megvalósítását. Az egész magyarországi közigazgatási rendszer új alapokra helyezése és modernizálása tehát szükségszerűen együtt kellett hogy járjon az egykor nagyhatalmú megyék jogkörének megszorításával, a felelős minisztériumnak való alárendelésével. 38 Mint utaltunk rá, a főispán kijelölési joga az 1867-es megyei tisztújításokon már a kormány későbbi, központosító törekvéseit készítette elő. A következő lépést az abszolutizmus és provizórium idején létrehozott szakszerű pénzügyigazgatási szervezet és adórendszer törvényes felhatalmazás alapján történő fenntartása és ezzel összefüggésben az adókivetés és adókezelés hatáskörének a megyéktől való elvonása jelentette. A megyei tisztviselők szerepe ezentúl kizárólag az adók behajtásánál való közreműködésre korlátozódott. A kormány pozícióit az is erősítette, hogy a megyei önálló adóztatás megszüntetésével párhuzamosan a megyék kiadásait ő tervezte be az állami költségvetésbe, s a szükséges pénzt onnan folyósította. 39 Tovább csorbította a megyék jogait a közigazgatás és igazságszolgáltatás 1869ben bekövetkezett szétválasztása. Ezzel nemcsak ítélkezési jogkörüket vesztették el, hanem a bírák személyének kiválasztásába sem szólhattak bele többé. 4 " A feudális kori előjogok közül tehát ekkorra törvénykezési, bíráskodási és adókivetési jogukat is elveszítették. Az állami közigazgatás közvetítésén és saját belügyeik önálló intézésén kívül megmaradt még számukra az országos ügyekben való véleményformálás, a helyi politizálás lehetősége. Ez utóbbi teljes megvonása korábbi, alkotmányvédő szerepük miatt szóba sem kerülhetett. Különben sem lehetett még kiszámítani a politikai viszonyok alakulását, a kiegyezés gyakorlati sikere, szüárdsága, tartóssága egyelőre kétséges volt. A létrehozott új államszervezet jövőbeni sorsát sok bizonytalanság övezte. Az osztrák centralizációs törekvések esetleges újjáéledése esetére mindenképpen biztosítani kellett a megyék számára az ellenállás lehetőségét. Bizonyos fokú alkotmányvédő, garanciális szerepkörrel tehát most is fel kívánták ruházni őket. A polgári jogrendszer alapjainak lerakását követően hosszas viták, mindezen érdekek és törek38 Csizmadia 107, 118. p.; Stipta 125, 129. p. 39 Sarlós 14-15. p.; Csizmadia 118. p.; Kolossá Tibor: A dualizmus rendszerének kialakulása és megszilárdulása (1867-1875). In: Magyarország története 1848-1890. (Főszerk. Kovács Endre, szerk. Katus László) I-II. kötet Budapest, 1979. (A továbbiakban: Kolossá) 836. P40 Vö. Kolossá 832. p.; Csizmadia 105-106. p.; Sarlós 23. p.
