Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala megye közigazgatása 1861-1910

A kezelő- és segédszemélyzet mellett, a telekkönyvi igazgató által irányított telekkönyvi személyzet, a főcsendbtztos által vezérelt közbiztonsági személyzet, valamint az utak felügyeletével és karbantartásával foglalkozók egészítették ki a hivatalos személyi állományt. Az egyes járásokban a főszolgabúón kívül három alszolgabíró, négy esküdt, egy adószedő, két orvos, egy állatorvos és egy bába alkotta a hivatali személyzetet. Rajtuk Idvül a segédszemélyzet (írnokok, díjnokok stb.) és a közbiztonsági személyzet egyes tagjai (pl. járási csendbiztosok, tiszti katonák stb.) is a járásokban tartózkodtak. A központi tisztviselők közül a két alispánt, a főjegyzőt, a fő- és alszámvevőt, a főpénztárnokot, a főmérnököt, a két főorvost, a fő- és alügyészeket a megyei bizottmány választotta. Az aljegyzőket, a levéltárnokot és a várnagyot a főispán nevezte ki. Ugyancsak ő nevezte ki a járásokba a két orvost, az állatorvost és a bábát. A fő- és alszolgabúákat, valamint a négy esküdtet választották. A többi tisztviselő választásáról vagy kinevezéséről nem közölnek adatokat forrásaink.

31 A személyi változásokat tekintve megállapíthatjuk, hogy a kiegyezést követő, első rendes tisztújítás után a tisztikar túlnyomó része kicserélődött. A központi főtisztviselők közé nagyon kevesen kerültek be az addigi tisztviselői állományból. A járásokban valamivel többen a helyükön maradtak, de alapjában véve itt is jelentős személycseréket hajtottak végre. A hat főszolgabíró közül pl. csak a muraközi őrizhette meg pozícióját. A muraközi járás egyébként e szempontból kivételt képezett, hiszen itt az alszolgabírák közül is csak egynek kellett távoznia, s az esküdtek helyett sem választottak újakat. A fizetéseket nézve természetesen a főispán kapta a legtöbbet (évi 4000 Ft). Utána az alispánok (1900, illetve 1600 Ft), a főjegyző és a főügyész (1400 Ft), a főmérnök, a főcsendbiztos, a telekkönyvi igazgató és a járási főszolgabírák következtek (1200 Ft). A többi, fontosabb hivatalt betöltő tisztviselő fizetése évi 500 és 1000 Ft között mozgott. 1000 Ft-ot keresett pl. az első aljegyző, a főszámvevő, a főpénztárnok, a másodmérnök és az első alügyész. Évi 800 Ft-ot a levéltárnok, az alszámvevő, a telekkönywezetők és a járási alszolgabírák. A főorvosok fizetése 700 Ft-ot, a várnagyé és a járási adószedőké 600 Ft-ot, a járási orvosoké és az esküdteké 500 Ft-ot tett ki. A járási bábák és az állatorvosok viszont csak 200 Ft-ot kaptak.

32 Összehasonlítva ezt a javadalmazást a provizórikus korszak kezdetén juttatottal, általában véve azt mondhatjuk, hogy a központi tisztviselők fizetése emelkedett, a járásokban alkalmazottaké pedig lényegében nem változott. Az 1861. évi alkotmányos időszakhoz viszonyítva ZML Kgy. ir. 1867. május 6. 1. sz.; ZML Kg)'- jkv. 1867. május 7. 3. sz, 1867. auguszftis 5. 242. sz. A fentebb említett tisztviselők zöme az 1867. május 6-i tisztújítás után elfoglalta hivatalát. Mint már utaltunk rá, akadt olyan tisztség (pl. a gyámi számvevőé, a másodmérnöké stb.), amelyet csak 1868-ban vagy 1869-ben rendszeresítettek és töltöttek be. Aíivel a főtisztviselők 1867. május 6. után rögtön hivatalba léptek, a kialakított közigazgatási szerkezet a néhány, később rendszeresített tisztség miatt lényegében már nem módosult. Ezért ez utóbbiakat is itt, a többivel együtt tárgyaltuk. '

2 ZML. Kgy. jkv. 1867. augusztus 5. 242. sz.