Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala megye közigazgatása 1861-1910

illetve 500 Ft), az alszolgabírák azonban a korábbiakhoz képest valamivel kisebb fizetést vehettek fel (900 Ft helyett 840 Ft-ot).

22 Nem járt eredménnyel a főispán igyekezete a mérnöki állás rendszeresítéséért sem. A mérnöki feladatokat elvileg a Bach-korszakban létrehozott, s a megye területén még most is fennálló államépítészeti hivatalnak kellett ellátnia. Bár a hivatalt utasították ,,a közkormányzat érdekében" szükséges itteni teendők elvégzésére, a megyei hatóságnak nem volt alárendelve. Az illető mérnök személyével és munkájával a főispán nem rendelkezhetett. A megyétől érkező kérések és felhívások a mérnök számos más egyéb tennivalója mellett háttérbe szorultak, azoknak csak késedelmesen és nem az elvárásoknak megfelelően tudott eleget tenni. Közben a megye a felsőbb hatóságoktól többször is szemrehányást kapott az útépítészeti és más, mérnöki ismereteket és intézkedéseket igénylő feladatok nem kielégítő teljesítéséért. Az ebből származó konfliktusok kiküszöbölése érdekében Nóvák Ferenc többször is szorgalmazta egy, az államépítészeü hivataltól független megyei mérnök alkalmazását, a kérést azonban a helytartótanács különböző indokokkal mindig elutasította.

23 A provizórium idején a megyei bizottmány ülései szüneteltek. A testületet a felülről kinevezett tisztviselők együttes tanácskozása, az ún. tisztiszék volt hivatva pótolni. A megyei önkormányzatot érintő legfontosabb döntések vagy főispáni elhatározással, vagy a tisztiszék összejövetelein születtek. A tisztiszéken tárgyalták a felsőbb utasításokat, rendeleteket, a katonai, közlekedési, közmunka- és adóügyeket, az egészségüggyel, a közbiztonság fenntartásával, a karhatalom kirendelésével kapcsolatos kérdéseket, itt hirdették ki a végrendeleteket és egyéb okleveleket, foglalkoztak a rabok ellátásával, örökösödési ügyekben osztoztató választmányt küldtek ki stb.

24 A tisztiszéki üléseken a megyei önigazgatással összefüggő valamennyi kérdéskör felmerült, de a határozatok meghozatalakor és az ügyek elintézésekor a főispán mindvégig érvényesíthette befolyását. A megcsonkított megyei autonómia következtében a tisztviselői kar így kettős szerepkört vállalt magára: döntéshozó és végrehajtó szervként egyaránt működött. A tisztiszék keretei között gyakorolt tevékenysége persze semmiképpen sem felelt meg a jogfolytonosság és alkotmányosság követelményeinek. A. kiegyezés kora Az idő előrehaladtával a közigazgatási és igazságszolgáltatási rendszer működési zavarai, az elavult magyar jogrendszer, a gazdasági élet fejlődését előmozdító, modern polgári törvények hiánya, s a romló személyi és vagyonbiztonság egyre nyilvánvalóbbá 22 ZML Főisp. ir. 1862. 350. sz.; MOL D 215. 1862. II. kútfő 2. tétel 3073. sz. 23 Uo. és MOL D 215. 1863. II. kútfő 2. tétel 42636. sz.; vö. Sashegyi 1981. 131. p. 24 ZML IV. 259. a. Zala Vármegye Tisztiszékének iratai 1862-1865. Jegyzőkönyvek. 1862. január 30. 5. sz.