Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala megye közigazgatása 1861-1910
közé. Feladatuk teljesítéséhez kellő segédszemélyzet (iktatók, kiadók, írnokok stb.) állt rendelkezésre. 19 Az egy évvel korábbi állapotokhoz képest a helyettes alispáni és a gyámi számvevői tisztséget rendszeresítették újonnan. A két rendes alispáni állás közül az egyiket kezdetben nem töltötték be, a helyettes alispáni tisztség viszont a provizórikus időszak végéig megmaradt. A korábbi mérnöki és csendbiztosi állásokat megszüntették. Alkalmaztak egyéb, kiegészítő feladatokat ellátó tisztségviselőket is: ilyen volt pl. a telekkönyvi irodavezető, a pertárnok stb. A járásokban meghagyták az 1861-ben visszaállított feudális kori beosztást. A tisztviselőket tekintve az eddigiekhez hasonlóan minden járásban egy főszolgabíró, három alszolgabíró, két gyámi szolgabíró, négy esküdt és két orvos képezte a tisztikart. 2 " Itt egyedül az aladószedői állást szüntették meg. A meglehetősen nagy kiterjedésű járások területét négy ún. „vidékire osztották. Egy jutott a főszolgabírónak, a többi pedig a három alszolgabírónak. Mindegyikük mellé egy-egy esküdtet rendeltek, aki a hivatalos ügyintézést segítette. Az egyes vidékek közigazgatásáért az illető alszolgabírók voltak felelősek. Felettesük, a főszolgabíró saját vidéke mellett az egész járás közigazgatásáért felelt: az adott járást ő képviselte a felügyelő hatóságot jelentő, megyei központi hivatalok előtt. Az 1862 elején létrehozott tisztviselői állomány létszámát azonban a helytartótanács sokallta, ezért még az év folyamán a járási tisztviselőknél leépítéseket hajtottak végre: a gyámi szolgabírák és az orvosok számát mérsékelték. 21 Sokáig folyt az alkudozás a fizetésekről. A kulcsfontosságú tisztviselőknek mindenképpen szeretett volna a főispán magasabb fizetést kiharcolni. Flivatkozási alapul a megye terjedelmessége, s népességének nagysága szolgált. Érvként hozta fel azt is, hogy a szabálytalan fekvésű járások a központtól távol esnek, s a tisztviselőknek a megyeszékhelyen történő többszöri megjelenése a fuvarbérek drágasága miatt fizetésük jó részét felemészti. Különösen az alispán és a szolgabírák munkáját tartotta fontosnak. Ok véleménye szerint feltétlenül megérdemelték volna a magasabb juttatást. A helytartótanács viszont a tisztviselők létszámát jelentősen korlátozni kívánta, a fizetések megállapításánál pedig takarékossági szempontokat helyezett előtérbe. így a főispán érvei hatástalanok maradtak. A központi tisztviselők közül az 1861. évi állapotokhoz képest néhánynak emelték, sokuknak viszont csökkentették a járandóságát. A főügyész éves fizetése pl. 1200 Ft lett, s némileg a főszámvevő javadalmazása is nőtt (800-ról 840 Ft-ra). Kevesebbet kapott többek között az első alispán (1800 Ft), a főjegyző (1200 Ft), a pénztárnok (840 Ft), a főorvos (960 Ft) és a levéltárnok (600 Ft). A járásokban a főszolgabüák és esküdtek juttatása ugyanannyi maradt (1200, 19 ZML IV. 250. Zala vármegye főispáni helytartójának iratai 1862-1866. (A továbbiakban: Főisp. ír.) 1862. 350. sz.; MOL D 215. 1862. II. kútfő 2. tétel 23276. sz. 20 Uo. 21 MOL D 215. 1862. II. kútfő 2. tétel 3073. sz.
