Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala megye közigazgatása 1861-1910
A. provizórium Az Októberi Diplomában és az 1861. február 26-án kibocsájtott Februári Pátensben megfogalmazott célkitűzésekkel szemben a megyék túlnyomó többsége által vallott 1848-as alapállás, az országot elborító tiltakozási hullám, az ellenállás egyelőre lehetetlenné tette az osztrák békítő politika elgondolásainak realizálását. Ezért a bécsi kormánykörök úgy vélték, hogy „a közrend helyreállításáig", a rendezett közigazgatási állapotok megteremtéséig ideiglenes jelleggel - innen kapta az új kormányzati rendszer a provizórium elnevezést — rendkívüli intézkedéseket foganatosítanak Magyarországon. Ennek értelmében az uralkodó 1861. november 5-én felfüggesztette a helytartótanács testüleü hatáskörét, a megyei bizottmányok és a szabad királyi városi testületek feloszlatásával pedig a helyhatóságok működését is megszüntette. Ugyanakkor az újonnan a megyék élére állított főispánokat a helytartóvá kinevezett gróf Pálffy István közigazgatási vonatkozású rendeleteinek végrehajtására kötelezte. így a megyékben az új tisztikarokat a megyei kormányzónak vagy főispáni helytartónak titulált főispánok nevezték ki és eskették fel. Addig az alkotmányos időszakban megválasztott tisztviselőknek kellett az ügyeket intézni. 18 Zala megye tisztikara azonban — mint említettük — nem várta meg ezt az időpontot. November 11-i lemondásával nehéz helyzetbe hozta a hivatalát még e hónapban elfoglaló Nóvák Ferenc főispáni helytartót. Az új főispán ugyanis nem talált egykönynyen olyan jelentkezőket, akik alkalmasnak is látszottak és hajlandónak is mutatkoztak az egyes tisztviselői feladatok ellátására. A szóba jöhető jelöltek egyrészt féltek a megvetéstől, a később esetleg újból visszatérő alkotmányos időszak során mostani hivatalvállalásuk miatt bekövetkező felelősségre vonástól és diszkriminációtól, másrészt a kormányzati rendszer provizórikus jellegéből fakadóan, az állások ideiglenesen történő rendszeresítése is bizonytalanságot keltett bennük és elriasztotta őket. Az új tisztikar megalakítása emiatt hosszú ideig elhúzódott. Végül csaknem három hónap elteltével, 1862. január végére — február elejére sikerült elfogadható tisztviselői kart létrehozni. A kinevezések és eskütételek zömében ekkor történtek meg. A megyei közigazgatás addig — megfelelő személyzet hiányában — a főispáni helytartó kezében összpontosult. Az alkotmányos időszak tisztviselői közül — csekély kivétellel — szinte senki nem vállalt hivatalt. így a tisztviselői állomány személyi összetétele teljesen megváltozott. A vármegyei közigazgatás alapvető szerkezete azonban nem sokat módosult. A megyét kormányzó, felülről kinevezett főispán mellett a két alispán, az ún. helyettes alispán, a főjegyző, a három aljegyző, a tiszti főügyész, a két alügvész, a főpénztárnok, a főszámvevő, az alszámvevő, a gyámi számvevő, a levéltárnok, a két főorvos, s a várnagy sorolhatók a fontosabb közigazgatási feladatokat végző központi tisztviselők 18 Sashegyi 1965. 92, 94-95. p.; Sashegyi 1981. 129-130. p.; Szabad 604. p.