„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei - II. Az Urbarialis (úrbéri munkálat)
teiben semmit nem talál, ami bosszúállásának mentségül szolgálhatna. Bíróvá vagy hegymesterré teteti, s akkor hivatalos dolgaiban keres, és könnyen talál gáncsokat. Meghagyassék mindazonáltal a földesúri hatalom, mely szerint a jobbágyot, ha úgy, mint jobbágy, törvényes rendnek megtartása mellett büntetheti földesura mindenkor. Még ezen cikkelyben említést kellene tenni a helység határában véletlenül vagy készakarva tett károkról és etetésekről is, melyek az iparkodó földmívelőnek annyi kárt és bosszúságot, s a lakósok között oly számos viszálkodásokat szereznek. Meg kellene tehát határozni, hogy minden véletlenül tett károk és etetések a helységnek elöljárói, vagy ha szükséges, a szomszéd helységekből meghívott lakósok által hit alatt megböcsültessenek, s az egész kárt a böcsüsök illető napibérével együtt köteles légyen a kárt tévő marháknak tulajdonosa megtéríteni. A gyakrabban ismételt, de gondatlanságból eredő, és a készakarva tett károkra nézve pedig rendeltessék az, hogy a ludakat és sertvéseket, melyeknek béhajtása lehetetlen, a kárban agyonlövetni szabad legyen, a marhák pedig behajtassanak, s azoknak tulajdonosi nemcsak a kárt és böcsüsök bérét, hanem a hajtópénzt is, mely azonban egypár marhától egy forintnál több soha ne legyen, megfizetni tartozzék, sőt ezenfelül a marhákat ismételve gondatlanul őrző cseléd, vagy a szántszándékos kártételt parancsoló gazda testi büntetéssel is illettessék, mely a vétkesnek testalkotásához, korához, és egyébkori magaviseletéhez legyen mérsékelve, de 24 pálcaütéseket vagy 3 napi tömlöcöt soha meg ne haladjon, a mondottakon kívül azonban semmi pénz, vagy napszámbéli büntetéseket, semmi önkényes zsarolásokat a földesúr a jobbágyon, vagy egyik jobbágy a másikon ne követelhessen. Ha ellenben a földesúrnak cselédjei készakarva, vagy gondatlanul valamely jobbágynak kárt okoztak, a földesúr a cselédeknek bent lévő béréből vagy más értékéből tartozzék a megkárosodottnak elégtételt szerezni, melyet ha sokáig halogatna, vagy éppen elmulasztana, s ezalatt a vétkes cseléd helyét változtatva tőle eltávoznék, a kárpódást a földesúr tulajdon értékéből fizesse meg. Gyakrabban gondadan, vagy szántszándékkal kárt tévő cselédjét pedig köteles legyen testiképpen is megbüntetni. Mindezen rendszabások a jobbágyok között egymásnak okozott károsításokra is kiterjesztessenek, és ha valamely jobbágy akár földesurának, akár más lakótársainak ily formán károkat okozni többszöri megintés, sőt testi büntetés után is meg nem szűnnék, azt mint jobbíthatatlant a földesúr törvényesen kiböcsültethes- se, és a helységből szabadon elűzhesse. A béhajtást erőszakkal akadályoztató hatal- maskodók pedig, mint a közcsendesség megzavarói, az illető törvényhatóságnak hatalmával példáson megfenyíttessenek. Egyébaránt a javallott 6. törvénycikkelynek minden §-ai ezen módosítások és hozzáadások szerint elfogadhatók. A 7. és utolsó törvénycikkelynek tartalma a földesúri törvényhatóságot, és az urbariá- lis regulationak módját határozza meg. Legszebb törvényes jussa és kötelessége minden földesúrnak az, hogy pörlekedő jobbágyainak első bírája legyen, s ugyanazért helyes, és törvényes az országos kirendeltségnek véleménye, mely az úriszékek 73
