„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei - II. Az Urbarialis (úrbéri munkálat)
bírói hatalmának további fenntartását javallja. Magát az úriszékek belső elrendelését meghatározni nem tárgya ezen munkának, mert az a törvényes dolgokban munkáló- dott kirendeltségnek köréhez tartozik, de szükséges leend az úriszékekre nézve már itten megjegyezni azt, hogy a földesúr akkor, midőn közte és jobbágyai között forognak fent némely kérdések, sem elölülője, sem tagja ne lehessen a bíróskodó úriszéknek, sőt a tollat vezető, de vokssal nem bíró uradalmi ügyészen kívül sem director163 vagy praefectus,164 sem ugyanazon földesúmak más urodalombéli ügyésze, egyszóval semmi tisztje, mint ítélő bíró jelen ne legyen, mert a dolognak természetes rendével, és az ítélőszékeknek részrehajlást nem ösmerő igazságával csakugyan ellenkezik, hogy az egyik pörlekedő fél maga tulajdon ügyének akármi tekéntetben is törvényes bírája lehessen. Minden más pöröknél azonban, melyek a földesurat egyenesen nem érdeklik, mind maga, mind tisztjei szabadon bíráskodhassanak. Továbbá amit ezen törvénycikkely a jobbágyi panaszok előterjesztésének és megítélésének módjáról az úriszéket megtartani nem akaró földesurakról, a perek felieb bvi teléről, a jobbágyok dolgait vezető ügyészekről, az urbariális kiszökésekről és az urbariális regulationak módjáról előád, az mind áltáljában törvényes és igazságos, amennyire pedig az eddig szokásban volt rendet változtatja, mind a földesurakra, mind a jobbágyokra nézve felette hasznos. Ezek között leginkább említésre méltó a 9. §-nak azon rendelése, hogy midőn az urbariális regulatiokor véghezvitt felmérések szerint a határban kevesebb jobbágyhely találtatik, mint amennyi az első urbáriumban kitett jobbágyülésekhez szükséges volna, akkor a jobbágyülések száma megkevesíttessék, ellenben minden maradék földeket (remanentiales) új jobbágyülésekre fordítani tartozzék e földesúr. Ellenkezni látszik ugyan ezen rendelés a sajátsági jusnak sérthetedenségével, és az ország rendéinek 1802. s 1807. esztendőben az országgyűléséről felterjesztett kívánságával, de ha más részről fontolóra vetetik az, hogy az 1715. esztendőben 8. cikkely által megállapított állandó katonaságnak zsoldjára a közadó állandóul szükséges, az 1723. esztendőben 18. cikkely165 pedig mindazt, ami már a közadónak törvényes fundusává lett, tovább is változhatadanul közadó alatt hagyatni rendeli, ha továbbá meggondoltatik, hogy ezen maradék földek csak abból eredhettek, hogy midőn az urbáriumnak behozásakor minden jobbágy a maga birtokát béíratta, némelyik annak nagyságát tu- dadanságból vagy alattomos titkolódzásból hibásan adta elő, és ha akkor a jobbágy minden földjeit pontosan bemondotta volna, most semmi maradék földek nem volnának, hogy tehát azon egész birtokot, mely az urbáriumnak behozásakor a jobbágynak kezén vala, magok a földesurak is már akkor közadó alá szánták, ha végre figyelemre vetetik az is, hogy hazánknak naponként szaporodó népesedése a job163 Jószágigazgató. 164 Elöljáró. 165 Az 1723:18. te. a puszták benépesítéséről rendelkezett. 74
