„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei - II. Az Urbarialis (úrbéri munkálat)
De ahol ez nem történik is, ahol az iparkodó gondos földmívelő pénzt ugyan nem, de jobbágyülését terhelő adósságot sem hagyott számos gyermekeinek, még ott is sok nehézségekkel vagyon öszvekapcsolva ezen javallott újításnak gyakorlása, mert az atyának elhunytával a jobbágyülés használhatásának ára minden gyermeket egyformán illet, mivel pedig gazda csak egy lehet, vagy el kell azt valamely pénzes idegennek adni, vagy pedig az osztozó gyermekeknek egyike többi testvéreitől is megvásárolván részeiket, bennmarad atyjának jobbágyülésében. Ez utolsó gyakrabban meg fog történni, mert születésének és első gyermekségének helyét, az atyafiakat és ismérőseket senki örömest el nem hagyja, atyjának értékét pedig, melyből őtet is egy rész illeti, ha lehet, idegennek kezére jutni nem engedi; mivel azonban boldogabb vidékeken, s ott, hol szőlőhegyek nem lévén, a jobbágynak szép jövedelmet adó helyföldjein kívül semmi más fekvő értéke nincs, az egész jobbágyülés rajta lévő házzal és egyéb alkalmatos épületekkel együtt talán egypár ezer forintokra is felbe- csültetik, az általvevő fiú, kit az egészből talán csak egy heted rész illet, számos testvéreinek ennyi pénzt kifizetni, földeinek mívelésére marhákat és gazdaságbéli eszközöket szerezni, magának és házi népének szükségeiről tüstént gondoskodni, sőt ezenfelül közterheket is viselni, földesurának pedig a jobbágyi tartozásokat pontosan leszolgálni képes nem lesz; szaporodnak a fizetni elmulasztott kamatok, elmarad a közadó, vonós marhák nem léte miatt a helyföldek illendő munkája meg nem történik annak üdéjében, és így a reményeiben megcsalatkozott általvevő kéntelen lesz új kölcsönzésekkel pótolni szükségeit, még végre teheteden jobbágy, s fizetni nem tudó adózó lesz, s atyjának jobbágyülését tehetetlensége miatt odahagyni kénteleníttetvén, csekély öröksége is elpusztul. Ha pedig a jobbágyülés valamely pénzes idegennek adatik el, elhagyják a gyermekek édesatyjoknak lakhelyét, az élet szükségei gyakran távolabb vidékekre vezetik őket, és ha hegybéli szőlőbirtokok is volt, azt a távolság miatt magok nem munkálhatván, sokszor csekély áron eladják. Ily környülállások között leginkább a neveleden árváknak sorsa lesz szánakozásra méltó, mert azokat elszéledő és jobbára szolgálatba álló nőtelen testvéreik magokhoz nem vehetik; az árvák tehát és vagyonaik idegen kézre kerülnek, s ezáltal jobbára meg lesz vetve pusztulásaiknak talpköve; sőt gyakran az atyai vagyonból őket illető rész oly csekély, hogy azért semmi idegen élelmet nékik nem nyújthat, s akkor az utolsó ínség veszedelmének lesznek kitéve; most ellenben, midőn a megüresült jobbágyülésbe szabadon helyheztet akárkit a földesúr, az elhalt jobbágynak egyik szolgálatra alkalmatos iparkodó gyermeke földesurának kegyelméből ingyen kapja meg atyjának telekét, s annak jövedelméből mind magát, mind talán gyámoltalanul elöregült édesanyját, mind pedig árvaságra jutott gyenge testvéreit eltáplálja; a neveledeneket súlyos mezei munkákhoz szoktatva hasznos polgárokká nevek, csekély vagyonaikra földesurának felvigyá- zása alatt gondot visel, és munkás szorgalma által tehetségre vergődik, — sőt még akkor sem hagyja el árva testvéreit, ha az osztály alá tartozó közös érték felette csekély volt; mert ingyen nyert jobbágyülésének jövedelmeiből könnyen eltarthatja azo51
