„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei - II. Az Urbarialis (úrbéri munkálat)
kát. De ha találkoznék is oly elvetemedett, és csupán ön hasznát tekintő testvér, ki az emberiség és testvéri szeretet szavát megvetvén, ezt tenni elmulasztaná, csak ilyen feltétel mellett kapná meg földesurától a jobbágyülést, s akkor az, amit előbb vérség tekintetéből tenni nem akart, szerződésbéli szoros és elmulaszthatatlan kötelessége lenne; most ha valamely rossz esztendőnek sovány termése a munkás földmívelőnek minden iparkodását megcsalja, vagy az időjárás viszontagsága minden reményeit porba dönti, gazdálkodó kéméléssel eszi a gondos jobbágy szűkön termett kenyerét, megfogja magától mindazt, ami nélkül ellehet; vagyonának azon részét, mely gazdaságához nem elkerülhetetlenül szükséges, eladogatja inkább, de adósságot nem tesz, mert hitele nincs; s így kiállván az üdő sanyarúságát, boldogabb üdőt remél, s elhatározott bizodalommal igazítja ismét ekéjét, mert az őtet tápláló jobbágyülést adósságok nem terhelik. Akkor azonban, ha a fáradsága nélkül nyert szabad adás hitelét nevelte, jobb jövendő fejében jobbágyülésére tesz inkább adósságot, mint sem hogy a termékeny éveken megszokott jobb életet elhagyva, költségeit megszorítsa; pénzt vagy gabonát minden uzsorás zsidónál könnyen kaphat, mert hitele van, de az esztendőnek végével bámulva fogja megérteni hitelezőjétől tartozásának egész sommáját, mert a kölcsönkért gabonának kétszeresen felszámlált ára, a csalfa mérték, és a kölcsönnek uzsorás kamatjai szerfelett megnevelték annak mennyiségét. így lesz megcsalva a jobbágynak bizonytalan reményeken épült számolása, adósságát kifizetni nem tudja, és végre azáltal, hogy fáradsága nélkül a törvénynek egy szava felemelte hitelét, uzsorás zsidók haszonlesésének háza népével együtt áldozatja lesz. Továbbá meg van győződve az országos kirendeltség is azon állításnak megcáfolhatatlan valóságáról, hogy a földesurak és jobbágyok között az atyai és fiúi öszvefüg- gést tovább is fenntartani felette szükséges; de éppen az országos kirendeltségnek javallata az, mely ezen századok olta fennállott öszvefüggést egyszerre semmivé tenné, mert a földesúr, kitől eddigi jussainak egy része a törvénynek új rendelése által minden kárpótlás nélkül elvétetik, úgy tekéntené jobbágyát, mint az ő kárával, és igazságos jussainak sérelmével gazdagodott birtokos társát, kit mint vevőt tulajdonába befogadni kéntelen volt; noha talán a megüresült jobbágyülést inkább valamely szeretett emberének kezére juttatni óhajtotta volna. Most a jobbágy földesurának kegyelméből kapja telkeit, a földesúr tehát, hogy jótéteménye sikereden ne legyen, új jobbágya eránt, kivált elsőbb években, sokkal engedékenyebb, adózásaiban ha hátra maradott, elnézi, s addig még az új gazda marhát szerezhet, gyalog adózásaival megelégszik, ha pedig oly szűk a termés, hogy a jobbágy minden kémélő gazdálkodás mellett sem érheti be kenyerével, vagy ha szerencsétlen csapás döntötte nyomorúságra az iparkodót; segíti a földesúr tehetsége szerént, mert ki az, ki munkás jobbágyát az idők sanyarúságának, az éh elhalásnak áldozatává lenni engedje, sőt tulajdon hasznáért sem hagyja kipusztulni jobbágyát vonós marháiból a földesúr, mert ezáltal önnön gazdasága szinte tetemes károkat szenvedne. Akkor azonban, ha az országos kirendeltség javallata elfogadtatnék, úgy tekéntené minden földesúr jobbágyát, mint 52
