„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei - II. Az Urbarialis (úrbéri munkálat)

ellenvetések, melyek méltó kétséget támosztanak azeránt, ha vajon a javallat helybenhagyásának esetében az adózó népnek sorsa jobbra fordul e?

A jobbágy minden pénz és fáradság nélkül fog egyszerre jutni a birtokában lévő jobbágyülés használhatásának eladási jussához, eladósí thatja, sőt el is idegenítheti azt; hitele tehát minden kölcsönöző, minden uzsorás zsidó előtt nagyobbodik. De a munkás földmívelő, a gondos atya, kinek szívén fekszik boldogsága gyermekeinek, újonnan nyert hitelének hasznát nem veszi, jobbágyülését elidegeníteni, vagy adósságokkal terhelni nem fogja, mert úgy tekinti azt, mint bizonyos kincsét gyermekeinek, melyen legalább egyik állandó lakhelyet, és bizonyos élelmet találhat. Ez pedig így volt eddig is, mert minden földesúr kész örömmel szállította meghalt jobbágyának szolgálatra alkalmatos gyermekét a megüresült jobbágyülésbe, hacsak ellene fontos kifogásai nem valának. A pazarló, részeges, tunya jobbágy ellenben, kit nem a fáradhatatlan iparkodás lelkesített, hanem csak az élhetés szükségeinek terhes gondjai, csak az éhség és nyomorúság kénszerítettek jobbágyülésének nyögve és kelledenül teljesített megmunkálására, megnagyobbodott hitele mellett már most dolgozni nem fog; tobzódásait, melyeket csak azért szakasztott félbe, mert pénze nem volt, hitelre pedig semmit nem kapott, kettőztetve fogja folytatni, és ha munkáüansága miatt megszorul, pénzt, bort, vagy gabonát kér kölcsön, hitele lesz ugyan, mert jobbágyülésének értékéig elegendő bátorságot lát nála minden kölcsönöző, de hitele által uzsorások kezébe esik, s a zsidók és köznép között már is annyira elhatalmazott sokszoros kamatokat, a kölcsönvett gabonának, bornak, pálinkának, vagy sónak vastagon felrovott árát kifizetni képes nem lévén; utoljára jobbágyülésétől is megfosztatva, végső ínségre kerül; ártatlan és talán szorgalmatos gyermekei pedig, kik atyjok miatt mindenből kipusztultak, nyomorúságra jutnak. Most az ilyen atyának bűntelen és iparkodó gyermekét atyjának jobbágyülésébe helyhezteti a földesúr, melynek jövedelmeiből munkás szorgalom mellett az általvevő fiú magát, édesanyját és testvéreit illendően táplálja, az eladósított házat és épületeket lassanként kifizeti, vonós marhákat szerezget, elhagyott helyföldeit helyrehozza, és ha üdővel gondos fáradozásait megáldja az ég, földesurának jó birtokú jobbágya, számos házi népének tápláló atyja, és a köztársaságnak tehetős polgára lesz; az pedig, ki a javallat szerént most eladandó jobbágyülést készpénzen megvenné, minthogy ezt addig nem tehette, pénzét vagy szőlő szerzésre, vagy kereskedésre, vagy más hasznos célra fordítja, s így megmentetik a végső ínségtől egy egész háznép anélkül, hogy más akárki csak legkevesebbet is károsodott volna; pedig éppen ez a polgári társaságnak a természetes igazsággal is megegyező legszebb nyeresége. Ha azonban az országos kirendeltség javallata helybenhagyást nyerne, nem lesz többé semmi földesúrnak hatalmában a pazarló atyának bűntelen gyermekein ily módon segíteni, mert az eladósított jobbágyülés eladatik, uzsorás hitelezők foglalják el annak árát, s a veszni indult pazarlónak ártatlan gyermeke is veszve marad örökre.

50