„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei - II. Az Urbarialis (úrbéri munkálat)
Si tamen dominus ipse terrestris tales vineas, terras, et prata coloni sui alio transmigrantis secundum jura, et leges regni, aestimatione mediante ad se redimere voluerit, id more consveto, et de lege regni liberam faciendi habeat facultatem.129 Ezen törvény szerint köteles volt a kötelező jobbágy házát alkalmatos vevőnek eladni, és ha ezt nem cselekedte, sem pedig maga helyett tehetős jobbágyot nem állított, mind a ház, mint egyéb épületek ingyen maradtak földesurára; szabad volt ezen törvény szerint a költöző jobbágynak szőlőjét és irtásföldjeit elköltözése után is megtartani, de csak azokat, melyek jobbágyüléséhez tartozandók nem valának, mert az ilyenekről intézeteket tenni hatalmában nem állott, sőt még az irtásföldeket és szőlőket is volt jussa becsű szerént általvenni a földesúrnak. így vette fel törvényeink lelkét az 1790. eszt[endei] országgyűlés is, midőn a 35. cikkelyben szabad költözést engedvén minden jobbágynak, javításokat, épületek árát és a munka bérét nékiek kifizettetni rendelte; azt azonban egyenesen kikötötte, hogy a helyföldeknek és az uraságok által adott épületfáknak ára a jobbágyot semmiképpen ne illesse; de így magyarázta a törvények rendelését maga a törvényes szokás is, mely szerint minden földesúr elköltöző vagy kiböcsült jobbágyának csak javításait és épületeit, nem pedig a jobbágyülésnek használhatását fizette meg mindenkor. Végre az országos kirendeltségnek ezen javallata tetemes sérelmet ejtene a földesuraknak azon jussán is, mely nékik a Hármoskönyv első részének 40. cikkelyében engedtetik, hogy tudniillik akkor, midőn több osztozó testvérek közül valamelyiknek atyai lakóépület nem jutott, tulajdon jobbágyaiknak akármelyikét kiböcsülhessék, s annak házát, épületeit és egyéb javításait kifizetvén, a jobbágyülést magoknak elfoglalhassák. Fönntartja ugyan a kirendeltség javallata is ezen rendelését a törvénynek, de oly világos hozzáadással, hogy az elböcsültető földesúr a jobbágyülés használha- tásának böcsü árát is köteleztessék lefizetni jobbágyának, — azonban éppen ezen módosítás ölte el a törvény rendelésének jótéteményét, mert a kisebb birtokú szegényebb nemesnek osztozó gyermekei, gyakran egy magoknál is gazdagabb jobbágynak házán és épületein felül a jövedelmes jobbágyülés használhatásának boldogabb vidékeken talán egypár ezer forintokat megközelítő böcsüjét kifizetni nem képesek; kivált ha csekély javaikat ősi adósság terheli, lakóház és belső telek nélkül pedig gazházban földesura jobbágyaként el tudná helyezni, ezt szabadon megteheti. Ha azonban az elköltözésig el nem adja és abba alkalmas jámbor és becsületes jobbágyot elhelyezni nem tud, az olyan ház szabadon a földesúrra marad, aki azt szabadon annak adhatja, akinek akarja, és szabadságában áll abba más jobbágyot elhelyezni. Hogyha az olyan jobbágynak, ki máshová költözik, nem a lakóházhoz tartozó, hanem saját örökségi avagy irtvány szőlői, földjei vagy rétjei volnának, az a jobbágy az ilyen szőlőket, földeket és réteket az alatt a földesúr alatt is szabadon birtokolhatja és használhatja, akinek a fekvő jószágára költözik . (Bevezetés, 1. és 2. §) 129 Ha pedig az a földesúr a máshová költöző jobbágyának az ilyen szőlőit, földjeit és rétjeit az ország jogai és törvényei szerint becsű útján magához kívánná váltani, ezt a szokott módon és az ország törvényeihez képest szabadon megteheti. (4. §). 47
