„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei - II. Az Urbarialis (úrbéri munkálat)

condignum earum valorem ad se recipiendi habet facultatem”,122 kétséget nem szenved az, hogy ezen törvénynek előbb említett sorait a jobbágyülések használhatásának eladására semmiképpen alkalmaztatni nem lehet, mert ha a földesúr jobbágyának földjét, rétjét secundum aestimationem communem123 visszaválthatta, minthogy ezen communis aestimatio124 a Hármoskönyv első részének 133. cikkelye125 szerint felette csekély, a valóságos értéknél sokkal kisebb, és különösen egy népes jobbágyülésre nézve, egy 4 forintos márkából álló volt, a jobbágy földjeit, rétjeit ennél nagyobb sommával nem terhelhette, mert akkor urának ezen cikkelyben kifejezett visszaválthatási jussát sértette volna meg, vagy pedig a vigyáztalan vevő károsodott volna. Ha tehát a felhozott törvénynek értelme úgy magyaráztatnék, mint az országos kirendeltség kívánja érteni azt, hogy tudniillik a jobbágynak szabad volt földjét, rétjét, nemcsak reá fordított munkájának, és javításainak értékéig, hanem a földnek, rétnek illendő becséig is elidegeníteni; Werbőczynek126 felhozott egynéhány soraiban világos volna az ellentmondás; ezt pedig egy oly törvényről, melynek még most is kötelező erőt tulajdonít nemzetünk, feltenni nem lehet.

Még bővebb világosságot nyújt ez érdemben hazánknak egy későbbi törvénye, az 1556. eszt[endei] 29. cikkely,127 melynek szavai következendők: „Quodsi colonus quispiam domum suam per eum fortassis pecunia emptam, aut suis sumptibus aedificatam alicui probo, et honesto viro vendere, et illum in ipsam domum suam domino suo tanquam colonum tempore praemissae transmigrationis suae collocare voluerit, libere id facere possit — si tamen usque suam transmigrationem non venderet, et in illam colonum idoneum, probum, et honestum locare non poterit, domus talis domino terrestri libere remaneat, et libere, cui voluerit illam dare, et conferre, aliumque colonum in illam collocare possit, et valeat.

Quodsi colonus talis alio commigrans vineas, ac terras, seu prata propria non ad domum, seu sessionem, quam inhabitat, spectantia; sed haereditaria aut exstirpatitia habuerit, tales vineas, terras, et prata, idem colonus etiam sub illo domino, ad cujus bona migrare voluerit, libere possidere, et eis fmi possit”128 — és valamivel alább:

122 Aki (természetesen a földesúr ) a földeket, réteket és malmokat közbecsű szerint, a szőlőket pedig ezek illendő becsárán, ha akarja, magához válthatja. (UK. III. 31. 8. §)

123 Közbecsű szerint.

124 Közbecsű.

125 A Hármaskönyv 1. részének 133. címe az ingó és ingatlan javak becsűjét, és annak módját határozta meg.

126 Werbőczy István (1458-1541), előbb ítélőmester, később királyi személynök majd nádor, végül al- kancellár, a Hármaskönyv szerzője.

127 Az 1556:29. te. értelmében az elköltöző jobbágy háza a földcsúrra maradt, hacsak azt tizenöt nap alatt el nem adta.

128 Hogyha valamely jobbágy a házat, amit esetleg pénzen vásárolt vagy a saját költségén épített, valamely jámbor és becsületes férfiúnak el tudná adni, és ezt a mondott elköltözésének idején abban a

46