„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)
Béli Gábor: Zala vármegye Deák Ferenc által megfogalmazott észrevételei a jogügyi munkálatról
val — az ősiség elvével ellentétesen57 58 — az elhalt vagyonin öröklési jogot kívánt biztosítani azzal az indoklással, hogy „az olyan kis vagyonú nemeseknél [...], kiknek minden vagyonúik alig voltak elegendők a% élhetésre, kik szükségeiket nem annyira csekély javaiknak jövedelméből, hanem részben szprgalmok által, szolgálatok vág hivatalok rendes jövedelméből pótolták, s ugyanezért méltán tartani lehet, bog elhaltak után gámolatlan ózyegeik kenyeret kereső férjeiktől megfosztva [...] végső szükséggel fognak küszködni”, mert az a nő, aki „életének legszebb éveit a közös kenyérkeresésben, a közös szükség legőzésében töltötte, méltán megkívánhatja, hog elaggott korában férjének ősi vagona legalább a végső ínségtől mentessé tege, és valóban a természetes igazság szerént is több jussal kívánhat az ilyen özyeg férjének javaiból illendő élelmet, mint azon mellékes atyafi [oldalági rokon], kinek minden érdeme csak abban áll, hog a sorsnak vakon játszó kénye ötét a mag nélkül elhottal eg nemzetségből származtatta”.58 A törvényes örökösök érdekeinek védelmében Deák ezt azzal egészítette ki, hogy azok kérelmére a vármegye közgyűlése vizsgálókat küldjön ki annak megállapítására, hogy az elhalt vagyonát számba véve mennyit indokolt az özvegy nőnek abból átengedni, vagy kivételesen átengedendő-e az egész férji vagyon. Mivel a tárgyalt artikulus csak konstatálta, hogy az osz- tozatlan (az atyjával vagyonközösségben élő, tehát a vagyonmegosztás előtt) elhalt férj özvegyét a női jogok megilletik, de ezek kiadásáról nem rendelkezett világosan59 60, „nehogy ez esetben az ózyegnek jussai csak másoknak kényelmétől függjenek ”, Deák a Hármaskönyv szerint a fiút atyjával szemben megillető osztályra szorítás analógiájára hivatkozva, arra is jogot kívánt biztosíttatni az özvegynek, miszerint az illetékes bíróság előtt kikényszeríthesse, „hog az ősi javaknak egébarántférjét illetett részéből netalán követelt özyegi jussai törvényes mennyiségben haladék nélkül kiadassanak ”.ú0 Hasonlóképpen a tradicionális magánjog alapintézményét, az ősiséget61 korlátozó javaslattal élt Deák a végszükségből tett és az okszerű bevallásokról62 szóló 28. cikkely átvizsgálásakor. 57 Az ősiség, öröklési hatályát tekintve, nem volt más, mint az öröklésben érvényesülő korlátozás, amely a leányokat az ősi ingatlanból csak 1/4 rész, míg az elhalt feleségét a férj ősi ingóiból kizárólag egy gyermekrésznyi öröklésére jogosította. Vö. Kelemen, limericus i. m. 381-383. p. 58 Zala észrevételei 81. p. 59 A tárgyszerűség érdekében meg kell jegyezni, hogy a vonatkozó rendelkezés az özvegy nőnek járó vagyon kihasítását ugyan előírta, arról azonban nem szólt, hogy ezt pontosan miként kell végrehajtani: „Az atyjával osztozatlan fiúgyermek özvegyének joga van a törvényes hitbérre és az özvegyi tartásra annak szüleitől, ha a házasságot azok beleegyezésével kötötték, és követelésére azt, ami az ősi javakból az atyával történő osztozás esetén a fiúnak járó rész szerint megilleti, lei kell hasítani.” (Op. Obj. Jur. III. 10. te. 5. §.) 60 Zala észrevételei 81. p. 61 Az ősiség — dologi hatályát tekintve — az ősi (a felmenőtől törvényes öröklés, illetve a felmenővel valamint a testvérekkel vagy más oldalági rokonokkal közösen bírt vagyon megosztása révén szerzett) ingadanokon fennálló elidegenítési és terhelési tilalom volt, amely az öröklésre jogosult atyafiaknak élők közötti elidegenítés vagy a jószág megterhelése esetén arra adott jogot, hogy azt 299
