„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)
Béli Gábor: Zala vármegye Deák Ferenc által megfogalmazott észrevételei a jogügyi munkálatról
a visszafoglalás költségeinek viseléséről rendelkezett, leszögezve, hogy arra minden esetben a végrehajtást szenvedő köteles.42 A perrendtartás tervezetére tett észrevételek között elvi jelentőségű, a korszellem által megkövetelt változtatást sürgető megállapítások is szerepelnek. Az egyik a „felpe- rességről” (a felperesi képességről) szóló 12. szakaszhoz fűzöttekben található. A perrendtartási tervezet 188. §ja a 15. század vége óta fennálló ama tilalomnak megfelelően, miszerint nem nemes nemesi ingatlanon tulajdont nem szerezhet,43 úgy rendelkezett, hogy „birtokképtelen annak a nemesnek a személyes felperességét meg nem támadhatja, aki nemesi ingatlan jószág magának követelése iránt indított pert”, vagyis ha valamely nem nemes nemesi ingadant bír — ami egyébként ritkaság számba menő dolog volt — az a felperes, aki magát nemesnek mondta, arra hivatkozva, hogy ilyen jószág tulajdonára ellenfele nem jogosult, azt magának követelhette, és a szerencsétlen alperes ellenfelének még felperesi képességét sem kifogásolhatta meg, nem kérhette nemességének igazolását. Deák azon túl, hogy szerinte „ezen javallat [...] nem egészen egyegp a természetes igazsággal”, annak a meggyőződésének adott hangot, hogy „legigazságosabb volna a nemesnek ezen kizárójussát végképpen eltörölni”, arra az esetre pedig, ha ez a korlátozás „fenntartatik tovább is”, elengedhetetlennek tartotta, hogy a felperest törvény kötelezze a nemességének bizonyításra, ha az alperes ezt kéri.44 Ezt a nem nemeseket sújtó korlátozást részlegesen az 1844:4. te.45, végleg pedig az úrbériséget és az ősisé- get is felszámoló 1848 áprilisi törvények törölték el. Deák hasonlóképpen kiváltság eltörlését szorgalmazó megjegyzést tett az elévüléssel foglalkozó 17. darab anyagához is. Az elévülés vagy „törvényes időmúlás” a régi jogban is ama időtartam eltelte volt, amellyel a jogosult már nem érvényesíthette keresett jogát, ami azt jelentette, hogy ha valaki idegen dolgot tartott „hosszas, békés”birtokban — tehát megszakítás nélkül birtokolt — vele szemben az elévülés idején túl a tulajdonos már nem léphetett fel törvényes eszközökkel, vagyis a birtokossal szemben elvesztette kereseti (perlési) jogát.46 Az elévülés ebből adódóan a per érdemét érintő kifogás volt, amit fő szabály szerint, ahogy ezt a tervezet 249. §-a is megállapította, „a per folyamán bármikor fel lehet\ett] hozni, de nem máskor, mint mielőtt afelől az ítéletet meghozták". Akadtak azonban olyan jogok, amelyre nézve nem volt helye elévülésnek. Ilyen volt egyebek mellett az osztályos atyafiak közti öröklési jog, a hitbér, valamint 42 Zala észrevételei 73-74. p. 43Béli Gábor i. m. 36., 40., 42., 50. p. 44 Zala észrevételei 65. p. 45 „Az országban s kapcsolt részeiben született, állandó lakó, s törvényesen bevett bármely vallású nem nemes honfiak, általuk bármi címen eddig szerzett, vagy jövőben szerzendő nemesi javaltra nézve nemesség hiánya miatti nem bírhatási ügyúton ezentúl nem háborgattathatnak.” 46 Kelemen, Emericus: Institutiones juris Hungarici privati. Budae, 1818. Lib. II. 477-492. p., Béli Gábor i. m. 70-71. p. 296
