„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)

Béli Gábor: Zala vármegye Deák Ferenc által megfogalmazott észrevételei a jogügyi munkálatról

a leánynegyed követelés. A tervezet emellett behozott az elévülés kizárásának esetei közé olyan újakat is, mint az egyházi javak és az egyházra nézve a világi javak tulajdona,47 amik ellenkeztek az ország szokásjogával és törvényeivel. Ezt a hatályos jog sérelmére megvalósítani kívánt és valóban nehezen indokolható újítást, hiszen „a polgári társaságok közboldogsága a birtokosok értékbeli bátorságának [vagyonbiztonságának] állandóságával legszorosabb öszyefüggésében vagyon, evyn állandóságot pedig egyedül az elidősítés jussának béhozása által lehetett minden habozó bizonytalanságoktól felmentve örökösen megállapítani, mind régi, mind az újabb századokban Európa minden polgári szerkesztéseinél [törvénykönyveinél] szorosan kötelező törvénnyé vált az elidősítésnek jusst adó hatalma”48 Deák teljességgel elvetette, és ezzel együtt azt javasolta, hogy a korábbi szabályok fenntartásán túl, mivel „nem egyez me& a természetes igazsággal, hogy az egyházi rend [...] nagyobb jótéteménnyel éljen’]49 az egyházi javakra megszabott 40 esztendei elévülési idő, hasonlóképpen mint a nemesi jószágokra 32 esztendőben50 51 legyen meghatározva. Mindezek mellett, minthogy a királyi kincstár is elbirtokolhatott, azt is szorgalmazta, hogy „az ez érdemben hozandó törvény által [...] az időmúlástjussnak jótéteménye a királyifiscustól egyenesen megtagadtas- s ék”*

Deák másik — közjogi szempontból nagy fontosságú — indítványát, ami nem volt más, mint a bírói függedenség megvalósításának egyik sarkköve, az ítéletről szóló 23. szakaszban foglaltakhoz csatolta: „minden ítélő bíró, az ország legfőbb ítélőszékét sem kivéve, mindenkor egyenesen és egyedül a törvények világos rendelése szerint tartoznék ítélni, mely rendelésektől eltérni, vagy a természetes igazságra utalva vélök éppen ellenkezni, soha semmi szjn alatt szabad ne legyen”.52 Magyarázatul, illetve a teljes egyértelműség érdekében hozzáfűzte azt is, hogy „a királyi curiának azpn ítéleteire, melyek ezen törvényekbe iktatva nem lesznek, sem vé- delmül utalni, sem azokban bírói ítéletet gyökereztetni ne lehessen, mert a királyi curiának csak ítélő, nem törvényhozó hatalmat adtak törvényeink ”53 — miként azt a hatalmi ágak burzsoá államépítési elvei is megkövetelik.

47 „Birtokképtelenek, mások ama javait, melyeket meg nem szerezhetnek, miként az egyház világiakat, a világiak egyháziakat, hasonlóképpen a királyi városok és a kerületek, illetve a kiváltságolt mezővárosok a határaikon kívül szerzett javakat el nem birtokolhatják.” (Op. Obj. Jur. II. 257. §.)

48 Zala észrevételei 66. p.

49 Zala észrevételei 67. p.

5(1 A 32 éves elévülési idő a rendi korszakot is túlélte. Ez maradt ingókra és ingatlanokra egyaránt az általános elévülési idő a kiegyezés után is. Ezzel együtt fennmaradt az egyházi javakra a különös, 40 éves elévülési-elbirtoklási idő is.

51 Zala észrevételei 67. p.

52A bírói függetlenség megvalósulásának feltételeit az 1869:4. te. teremtette meg. Ennek 19. §-a a következő rendelkezést tartalmazta: „A bíró a törvénynek, a törvény alapján keletkezett s kihirdetett rendeleteknek s törvényerejű szokás szerint tartozik eljárni és ítélni. A rendesen kihirdetett törvények érvényét kétségbe nem veheti, de a rendeletek törvényessége felett egyes jogesetekben a bíró ítél”.

53 Zala észrevételei 69. p.

297