„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)

Béli Gábor: Zala vármegye Deák Ferenc által megfogalmazott észrevételei a jogügyi munkálatról

vármegyei tisztekről van szó - nem tarthattak volna igényt napidíjra.11 Ez a kiegészítés nemcsak Zala vármegye közönsége által nyert támogatást. Az elkövetkező országgyűlésen a tekintetes karok és rendek is pártfogásukba vették javaikban megfogyatkozott társaikat, ahogyan ezt az 1836:10. te. 2. § harmadik bekezdése bizonyítja, amely a Deák által javasoltakkal lényegileg egyező rendelkezést rögzített.12

Hasonlóképpen a „szegényebb sorsú nemesek tekintete”szerepel végső érvként az észrevételekben az országos deputáció véleménye szerint felszámolandó alispáni és szolgabírói székek13 megtartása mellett. Ennek a két alsó fokú nemesi bíróságnak a megszüntetése látszólag csak annyi változást eredményezett volna, hogy a vármegyei törvényszékek, átvéve az ezek hatáskörébe tartozó ügyeket, nemesekre nézve „forum primae instantiae”{első folyamadású) bíróságokká váltak volna. Tekintettel azonban arra, hogy a 3. artikulus 1. §-a emellett a vármegyei törvényszékek hatáskörébe utalt több, addig a királyi tábla, illetve a kerüled táblák hatáskörébe tartozó magánjogi ügyet, a vármegye immár egyeden nemesi bíróságának számottevően bővült volna az ügyforgalma. Ez pedig szinte megszakítadan működést követelt, és kellő számú bírótárs14 állandó jelenlétét feltételezte. Deák mindezekre tekintettel ezt az újítást azért vetette el, mert az egyrészt az adózó nép terhére tetemesen megnövelte volna a működési költségeket, és megnehezítette volna alkalmas táblabírák folyamatos munkába állítását, másrészt pedig abban látta a legnagyobb veszélyt, hogy a törvényszék előtt, rendes perben marasztalt adós adott esetben jóval nagyobb anyagi hátrányt lett volna kénytelen viselni, mint amekkora a tartozás összege volt.15 Deák az említett fórumok megtartása mellett szóló indokok felsorakoztatásával együtt arra tett javaslatot, hogy a 60 forintot meg nem haladó adóssági és kártételi ügyek egyesbíró — az alispán vagy

11 Zala észrevételei 50. p.

12 „Végre, hogy ha némely földesurak csekély jövedelmeik miatt az ily úriszék költségeit tetemesebb károk nélkül nem viselhetnék, hogy a szükséges költségek fogyatkozása miatt az igazság kiszolgáltatása fel ne akadjon, a megye közönsége mindig ily esetben a földesúr vagy az ennek úriszéke előtt perlekedni akaró jobbágyok folyamodására szerzend magának tudományt abbéli tehetetlenség felől, s az elesmertetvén, az oly földesúr és jobbágyai közti perekre nézve az első folyamodású ítélőszéki bíráskodás kötelessége a megye közgyűléséből az illető tagoknak is kinevezésével rendelendő úriszék által, s minden napidíj s költségi illetőség, úgy szinte a honi pénztár és adózó nép terhelése nélkül fog teljesíttetni.”

13 A szolgabírók bíráskodásáról először az 1588:40. te. rendelkezett. A szolgabíróból és esküdtből álló szolgabírói székek működése csak a 18. század elejétől állandósult, az alispán önálló ítélkezéséről pedig a 17. századtól ismertek az első adatok. Az alispánból, szolgabíróból és esküdtből szervezett alispáni székek tartása is csak a 18. századtól vált általánossá. Mindkét fórum hatáskörét először az 1729:35. te. határozta meg pontosan. Vö. Bónis György - Degré Alajos - Varga Endre i. m. 10-101. p., Vinkler János i. m. 193-217. p.

14 „A törvénykezés tisztasága érdekében ezen a törvényszéken legkevesebb heten ítélkezzenek, akiknek számába az elnököt is bele kell érteni.” (Op. Obj. Jur. I. 3. te. 6. §.)

15 Zala észrevételei 52-53. p.

288