„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)
Béli Gábor: Zala vármegye Deák Ferenc által megfogalmazott észrevételei a jogügyi munkálatról
A bíróságok összehangolása tárgyában készült javaslat — az 1795-ös előzményével egyezően — a peres ügyek intézésének gyorsítása érdekében tett módosítások mellett az 1723-as igazságügyi reformmal rögzült bírósági szervezeten4 lényegi változtatásokat nem kívánt tenni, aminek az országos bizottság által elfogadott projektum bevezetője is nyomatékot adott: „új közállapot felől nem kell határozni, hanem azt kell inkább minden szükségtelen újítás elkerülésével megerősíteni, ami kilenc századon át fennállott, azonban felette fontos az előbb meglévő bíróságok tevékenységének és kölcsönös kapcsolatának pontosabb meghatározása, és ama hiányosságok megszüntetése révén, amik náluk mostanság huzamosan mutatkoznak, ezeket arra az ösvényre visszavezetni, amelyről letértek ”.5 6 Az 1723-as állapotokhoz való ragaszkodás alapvetően annak volt tulajdonítható, hogy II. Józsefnek az alkotmányos jogok semmibevételével 1785. december 12-én kiadott és 1786. január 1-jével hatályba léptetett „Novus Ordo Judiciarius ”-a, illetve az azt követően kibocsátott újabb rendelkezései, amelyekkel a rendi bírói szervezetet elsöpörve királyi bíróságok felállítására került sor/’ mélyen sértették a magyar nemesség jogi hagyományait, annak ellenére is, hogy az uralkodó azokat 1790. január 28-i rendelkezésével visszavonta, illetve később az országgyűlés az 1790:12. törvénycikkel határozottan megtiltotta a törvényhozás mellőzésével történő igazságszolgáltatási szervezeti változtatásokat: „a bíróságoknak törvénnyel megállapított vagy megállapítandó szervezete királyi hatalommal nem fog megváltoztattatni”. A tizenöt cikkelyből álló7 Projectum Articulorum de Fororum Coordinatione a rögzített rendezőelvnek megfelelően nem volt más, mint a vonatkozó törvényi és szokásjogi szabályok kompilácója, ami a célszerűségi szempontokat követve csak az aüspáni és 4Az 1723:24-26. törvénycikkek a királyi kúria bíróságait szerveztek át, az 1723:30-31. törvénycikkekkel pedig a négy új királyi bíróságot, a kerületi táblákat állították fel. ’Opus Deputationis Regnicolaris in Objectis Juridicis de Anno 1827. (a továbbiakban: Op. Obj. Jur.) I. bevezető 1. bekezdés. 6 Az „új igazságszolgáltatási rend”-ről szóló pátens és a további 1786/1787-es rendelkezések a felszámolt vármegyei és kiváltságos kerületi fórumok helyén (38) új alsó fokú királyi bíróságokat szerveztek. A kilenc tagú tanácsban ítélkező kerületi táblák polgári ügyekben a pertárgytól függően megmaradtak első, illetve másodfokú bíróságokként, ahonnan a királyi táblára, illetve harmad fokon a hétszemélyes táblára lehetett fellebbezni. A városi törvényszékek és az úriszékek pusztán polgári ügyekben bíráskodhattak, de a jobbágy és földesura közti perek az alsófokú királyi bíróságok (judicia subalternaj hatáskörébe tartoztak. Büntető ügyekben a rendes elsőfokú bíróságok ugyancsak az alsófokú királyi bíróságok voltak, ahonnan a nemes ügyét a királyi táblára, onnan végül a hétszemélyes táblára, a nem nemes pedig a kerületi táblára, majd harmad fokon a kerületi főispán mint királyi biztos elé vihette. Mindezekkel együtt megszűnt a szentszékek világi (házassági, házassági vagyonjogi) ügyekben történő ítélkezése is. Vö. Bónis György - Degré Alajos - Varga Endre: A magyar bírósági szervezet és perjog története. 2. bőv. kiad. Zalaegerszeg, 1996. 92-93. p., Vinkler János: A magyar igazságszolgáltatási szervezet és polgári peres eljárás a mohácsi vésztől 1848-ig. Pécs, 1927. I. köt. 256. p. 7 Az utolsó, a vásári bíróságokról szóló cikkely a nyomtatott anyagban számozatlanul szerepel. 286
