„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)

Molnár András: Deák Ferenc és a rendszeres munkálatokra tett zalai észrevételek

núskodhasson, mert a tapasztalat azt bizonyítja, hogy néha a 80 esztendős frissebben, pontosabban emlékezik ifjúkorára, mint a fiatalabbak a közelmúltra.

Deák szerint az adósságbeli perek esetében meg kell tiltani a pereskedést késleltető, vagy a pert felfüggesztő — végső soron a hitelezőket károsító — parancsolatok kiadását, „minthogy ezek a törvénnyel, természetes igazsággal és a nemzeti hitelnek emelkedésével egyenesen ellenkeznek A közbirtokossági haszonvételek elosztásáért indított perek kapcsán arról írt Deák, hogy a vér szerinti rokonok közös jussaiban a törvények nem adnak helyet az elidősítés (praescriptio) jogának, mert a vérségi kötelekből eredő kölcsönös bizalmat és szeretetet az elődök sem akarták egy olyan törvénnyel szétbomlasztani, „melyet a természetes igazsággal is ellenkezőleg csak a polgári társaság közboldogság[aj tett vala szükségessé. ”„ A. természetes igazság megkívánja, hogy egyik a másiknak kárával ne gyarapodjék” — érvelt Deák akkor is, amikor arról esett szó, hogy az első végrehajtáskor kárt szenvedő, de utóbb jogaiba visszahelyezett peres fél a kárával egyenértékű elégtételt követelhet.

Szép példa Deák módosító javaslatainak emberségére, hogy a szerényebb vagyonú nemes magtalan halála után „minden javait” az özvegynek kívánta ítélni, mert — mint írta — az „az asszony, ki életkorának virágában bizodalmát, egész boldogságát és ijjúságának legszebb reményeit férjének sorsához kötötte, ki jót és rosszat, szerencsét és nyomorúságot, ínséget és örömet mindenkor megosztott férjével, és életének legszebb éveit a közös kenyér keresésében, a közös szükségek legyőzésében töltötte, [...ja természetes igazság szerént is többjussal kívánhat [...] férjének javaiból illendő élelmet”, mint az a rokon, akinek minden érdeme csak abból áll, hogy a férj nemzetségéből származik.

Deák szerint az „elidősítés jussának polgári törvények által lett meghatározása éppen nem alapul a természetnek egyszerű törvényén, mely semmi bizonyos időhez nem kötve változfatatlanul örökösnek rendeli a valóságos tulajdon sérthetetlenségét. De mivel a polgári társaságok közboldogsága a birtokosok értékbeli bátorságának állandóságával legszorosabb öszpefüggésbe vagyon, ezen állandóságot pedig egyedül az elidősítés jussának behozása által” lehetett megállapítani, ezért mind régebben, mind „az üj századokban Európa minden polgári szerkeszjetéseinél szorosan kötelező törvénnyé vált azelidősítésnek jusst adó hatalma”. Hazánk törvényei kiterjesztették e jogot az egyházi javakra is, „és valóban nem helytelenül, mert igazságtalanság volna egy oly törvény által, mely a természetes igazsággal ellenkezve egyedül a polgári társaság közboldogságának tekéntetéből lett szükségessé, a haza polgárainak csak egy részét terhelni, s a másik részt attól felmenteni”.

Deák érvelésében a „természetes igazság” és a „tulajdonnak sérthetetlen jussai,” - mint Vörösmartyhoz 1832. február 26-án írott leveléből is láthatjuk — szorosan összetartozó alapfogalmak. Az Deák véleménye, hogy minden erőszakos lépés, amely a haza polgárait tulajdonuk „békés használatában bosszulatlanul háborgatja, [...] sérelmet ejt az értékbeli közbátorságon, és ellene vagyon a polgári köztársaság egyik fő céljának ”. Ilyen meggondolásból kívánta Deák törvény által meghatároztatni, hogy a kamara csak a tulajdonos önkéntes beleegyezésével kutathat magánszemélyek birtokain só után, és csak

272