„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)

Molnár András: Deák Ferenc és a rendszeres munkálatokra tett zalai észrevételek

így nyithat újabb sóbányákat. Eltörlendők tehát a korábbi, ezzel ellentétes törvények, melyeket a „nemzet közügyének tekintete szükségesekké nem tesz a nemesi jussoknak és a va- gyonbéli közbátorságnak sérthetetlen fenntartása pedig eltöröltetni parancsol”.

Itt, a jogügyi munkálat kapcsán vetette fel Deák, igaz, óvatos megfogalmazásban, az ősiség és a hitbizomány eltörlésének lehetőségét. „Hazánkban a nemzeti szorgalomnak gyorsabb terjedését, r országunk közhiteiének emelkedését semmi hathatósabban nem eszközlené, mint egy oly törvény, mely szerint az ingatlan ősi nemes birtoknak örökös eladása mindenkor változjoatatlan maradna” — érvelt Deák, de mérlegre téve azt, hogy ezáltal az amúgy is kisebb vagyonú nemesség teljesen elveszítheti birtokait, mégis az ősiség fennmaradása mellett nyilatkozott. Hasonló következtetésre jutott a hitbizomány esetében is, mert — ugyan taktikai megfontolásból, de — kénytelen volt megállapítani, hogy a hitbizomány általános eltörléséről „itten szó nem lehet”, legfeljebb az országgyűlés gondoskodhat arról, hogy kiküszöböljék a hitbizománynak a nemzet felemelkedésére nézve káros befolyását. Deák alábbi megfogalmazása azonban elárulja, miként foglalna állást, ha nem kellene tekintettel lenni a konzervatívok „érzékenységére”. „Ha az országos kirendeltség által javallott törvények megítélésénél csak azpn tekéntetet kellene fontolgatnunk, hogy a haza közjavára, s nemzeti boldogságunk felemelésére mi volna hasznos, mi volna célarányos, ha polgári szerkeszjetésünk némely részeit változtatni akarnánk, ha szabad volna belevágnunk egy oly törvénynek feszpgetésébe, melyen nemzeti létünk egyenesen ugyan nem alapul, de mely az alapos törvények által is meghatározott tulajdonosi jussal szorosan öszyeszpve szinte sérthetetlen, sok, és valóban igen fontos okok tanácsolnák a nemzetségek örökös hagyományainak általános eltörlését. Mivel azonban a célba vett újításoknál mindezen tekintetekre figyelmezni, r alapos törvényeink korláti között mindenkor megmaradni szoros kötelességünk, mivel továbbá az értékbeli közbátorság megkívánja, hogy hazánk polgárai szerzeményeiknek kétségtelen urai lévén, azokról maradékaikra nézve is szabadon tehessenek rendelést, valóban kívül van hatalmunknak körén a nemzetségek örök hagyományait ezúttal megsemmisíteni. ’’Deák szerint a tulajdonnal való szabad rendelkezés kérdése ellentmondásos, mert „néha ezen egész intézet hazánk közügyére káros befolyású, sőt mivel a múlandóságnak mindent eldöntő szpghetetlen törvényével is küszködni akar, még a természetes igazság rendével is ellenkezni látszatik ”.

Miután Deák Ferenc zalai közéleti pályafutásának első éveiben elsősorban büntetőjogászként tevékenykedett, különös figyelmet érdemelnek a büntető törvénykönyv tervezetére tett észrevételei. Jellegzetes érvelése leginkább javaslatainak — az ártadanság vélelmének elvét is megfogalmazó — bevezetésében érhető tetten. ,Minden vétek sérelmet ejt a polgári társaság közbátorságán, — írta Deák — minden vétek tehát büntetést érdemel; nehogy azonban a kömyülállások szerencsétlen öszyeütközjse miatt az ítélőszékek hirtelenkedő buzgó- sága valamely fontos gyanúval terhelt, de mégis ártatlan polgárnak tévedésből igazságtalanul büntetést szabjon, mivel az ilyen tévedésnek orvoslása végrehajtás után mindenkor lehetetlen; nem volna felesleges büntető törvénykönyvünknek hővezetésében legalább örök figyelmeztetésül világosan kifejezni azpn szent és kétségtelen alapigazságot, mely a szplídebb emberiségnek és a természet örök sérthetetlen törvényeinek hódoló más, míveltebb nemzeteknél is általában megtartatik, hogy tudniillik

273