„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)
Molnár András: Deák Ferenc és a rendszeres munkálatokra tett zalai észrevételek
nak, mégpedig az, hogy ellenezte a országos bizottság javaslatát, amely szerint a dicalis összeírást ezentúl csak négyévente kellene végrehajtani. Zala szerint ez „sem a jó renddel, sem a közigazsággal meg nem fér”, mert az adózók jövedelme és vagyona évről évre is változhat. Mivel az adóterhet „a polgárok vagyonához legigazságosabban arányzptt mértékkel kell kivettetni”, Zala az évenkénti összeírás fennmaradását javasolta.23 A bányászati munkálatokban érintett kérdésekkel kapcsolatban is csupán egy, ám annál nagyobb horderejű, és a közgazdasági munkálatra nézve kifejtett elvekkel összhangban lévő érdemi javaslata volt Zala megyének. Az országos bizottság indítványát, amely szerint tilos lenne a pénzzé nem vert nemesfémek kivitele az országból, Zala azzal kívánta kiegészíteni, hogy a vert arany- és ezüstpénzt se vigyék ki (legfeljebb kereskedelmi úton, amelyen vissza is jöhet), hanem az országban hozzák forgalomba, azzal fizessék az államapparátus és a katonaság költségeit. Javaslatának alátámasztására olyan régebbi törvényeket sorolt el a megye — Deák Ferenc jellegzetes módszere —, amelyek korábban már (közvetve vagy közvedenül) tilalmazták a pénzzé vert nemesfémek kivitelét is. A javaslat ki akarta terjeszteni a kiviteli tilalmat Ausztriára és az örökös tartományokra is, mondván: „a% 1790-i 10. törvényágazat szerint Magyarország a hozzá kapcsolt részekkel együtt az ausztriai örökös tartományoktól minden tekéntetben független lévén, azoktól egészen különböző törvényekkel kormányoztatik, és így azoktól mindenkor idegen országnak is tartathatik e részben ”.24 Alapvetően Magyarországnak a Habsburg-birodalmon belük gazdasági függetlenségét hangsúlyozták, és azt számos konkrét javaslattal igyekeztek biztosítani a köz- gazdasági munkálatra tett zalai észrevételek is. Talán nem tévedünk, ha az alábbi, jelentősebb közgazdasági javaslatokat legalább részben Deák Ferencnek tulajdonítjuk, így azt a javaslatot is, amely szerint,Magyarország a hozgá kapcsolt részekkel együtt [...] a többi örökös tartományoktól egészen különböző kormányzási formát bír, s azoktól egyáltaljában független lévén, a kölcsönös védelmezési kötelességén kívül semmi más öszpecsatolódási egyformaságot nem ismér”, ezért a két, egymástól független országban (Ausztriában és Magyarországon) a vámoknak kölcsönösnek, és „minden tekéntetben egyformáknak kellene lennie”, — ez volna „a valóságos reciprocitás”. Zala álláspontja szerint az ország kereskedése „nem legkedvezőbb helyheztetésben van”, Ausztria és az örökös tartományok „elnyomják a magyar kereskedést”, így „a magyar nemzeti szorgalomnak napról napra csüggedezpi, r ezgel együtt az egész nemzeti gazdaságnak is egészen el kell enyészni”. Az indoklás szerint „a magyar termeszt- ményeknek némely része oly hallhatatlan nagy vámokkal terhelve akadályoztatik az ausztriai örökös tartományokba való béviteltől, hogy azpk az ausztriai termeszjményekkel a konkurenáát ki nem állhatván, maholnap kereskedés tárgyak lenni végképpen megszűnnek ”. Ráadásul Ausztria a maga drága, ám sokszor más országokénál durvább termékeit az ország „nyakára 23 Zala észrevételei 41-49. p.; Barta: A fiatal Kossuth 172. p. 24 Zala észrevételei 109-111. p.; Barta: A fiatal Kossuth 172. p. 265